Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
A néprajz nagykunsági intézményeinek történetéről - Fazekas Mihály: A karcagi múzeum megalapítása és első leltára
266 Fazekas Mihály írásaiból azt is megtudhatjuk, hogy nem is akármilyen anyagot hoztak össze akkor a karcagi lakosok. A gyűjtés jelentőségét a Nagykunság is méltatta az egyik szerkesztőségi cikkében. 4. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy a múzeumi gyűjtemény legelső darabját - nyilvánvalóan a segédlelkész szervezése alapján - 1906. október 4-én hozták a gyűjtők. Joó András cikksorozatának számai 1906. október 14., október 28., november 4., november 11., november 18., december 2., december 9., és 1907. január 6. napján jelentek meg; Győrffy István pedig november 17-én jelentette meg írását! Nehezen lehet azt elhinni, hogy a rangok és tekintélyek világában egy ismeretlen egyetemi hallgatónak (Győrffy István akkor még egyetemi hallgató volt) nagyobb mozgósító hatása legyen, mint a városban élő lelkésznek. Még hat év múlva is, amikor 1912-ben a gyűjteményt a református leányiskolából az új városházára, kiállítási helyére szállítják, akkor sem kap elsődleges szerepet Győrffy István, pedig akkor már diplomás ember volt. Az egykorú újságcikk szerint jelen vannak és beszédet tartanak a város vezetői: dr. Szentesi Tóth Kálmán polgármester, Madarász Imre református lelkipásztor, mint a múzeumegyesület elnöke, és Győrffy István tanár Budapestről, aki csak ezek beszéde után kapott szót. 5. Annak ellenére, hogy jelen tényfeltáró írásommal semmiképpen sem akarom kisebbíteni Győrffy István kiváló néprajztudósunk érdemeit, a feltárt adatok egyértelműen bizonyítják szerintem, hogy a karcagi múzeum alapítása a Joó András református segédlelkész és a neki segítő Vörös Rébék parasztasszony érdeme. Igaz, hogy Győrffy István is jelen volt az alapítás idején mint az ügy lelkes híve de fiatal kora és ismeretlensége miatt még nem volt elég ereje ahhoz, hogy alapító lehessen. II. A karcagi múzeum első leltára A továbbiakban teljes terjedelmében közlöm a Joó András említett cikksorozatát, benne a szervezői gondolatokkal és - világosabb megértés végett - az időrendben megfelelő helyre iktatom Győrffy István híressé vált írását is. Nagy vesztesége mind a városunknak, mind a tudományos kutatásnak, hogy ez a remek gyűjtemény a világháborúk pusztításai következtében megsemmisült. Nem elvetendő gondolat azonban az adományozó karcagi lakosokat és a tárgyaknak a felsorolását itt megörökíteni. Amint látni fogjuk, sok olyan tárgyi anyag van közöttük, amely ma már a múzeumi raktárakban pótolhatatlan. Ezen kívül azt is megtudhatjuk, hogy a lakosság naponként milyen szorgalmasan adakozott a múzeumi gyűjtemény fejlesztése érdekében.
