Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szilágyi Miklós: A fogás. Adatok a földterület és a szántási idő tagolásához
A fogás 199 ni. Mink nállunk be vót osztva: 32-t kerültünk a 280-as [azaz: 280 öl hosszú] düllőbe' minden nap, ha szántottunk. Befogtunk, mondjuk, 4 órakor, fröstökig szántottunk, kerültünk 11-t, vagy 10-et, akkor megreggeliztünk. Befogtunk, szántottunk 1 l-ig, akkor kerültünk 10-et - e' vót a legkurtább idő. Meg, mondjuk, a fröstök [ti. a fröstökig tartó időszakasz is csaknem ilyen rövid]. De leginkább úgy vót, hogy dílután kerültünk 12-t, mer' a' vót a hosszabb." A fogás mint egyszerre kiszántott földdarab a következő példában sem kapcsolódik össze a szántási idő egységekre tagolásával. A Rét lecsapolása után müvelés alá vont Porosállás - amint P. M. többszöri beszélgetésünkön részletezte - nagyszüleiszülei gazdálkodása idején: az ő ifjú korábban rendkívül szikes volt. „Ott nem vetettünk mást - mondotta, amikor gazdálkodásuk részleteiről kérdeztem - csak búzát, őszi árpát, búzát... Mer' akkor egy fogást mindig úgy hagytunk fekete ugaron, hogy hagy pihenjen. Hiába vetettünk kapást, akkor az nem írt semmit [...] Sok állat vót, s állandóan trágyáztuk, pláne a tanyánál, ugye. Termett is az bőven. Csak ilyen kapásokat hiába vetettünk bele. Ekkorára nyőtt meg a kukorica: térdig írt. 'Ótán: annyira szíjjel repedt a fő'd, hogy ott osztán belesüllyedt vóna az ember lába, beletolult vóna [...] Meg: nagyon sokáig bírta a lucerna. Ennek mán nagyon lemegy a gyökere, az alu'rúl táplálkozott. Az bírta ott 8-10 évig, rengeteg sokáig bírta. A jó fő'dbe' meg 4-5 esztendő után oda van. Meg vetettünk rozsot, bükkönyös rozsot, takarmán'nak [...] A tavaszi bükkön't [zabbal szokták vetni], az őszit elvetettük a rozzsal. A rozs megnyőtt nyakig írőre, a bükköny meg felment rá - nehéz vót ám vágni! Nagy kazal színát leadott 3-4 hó'd. Egy jó fogás fő'det bevetettünk vele." A fekete ugar - válasza szerint - azt jelentette, hogy ősszel és tavasszal felszántották a területet, ám nem vetettek bele semmit, nem is legeltették, esetleg, ha esős volt a nyár, megkaszálták. „Mi az a fogás?" kérdésre pedig ez volt a válasza: „Egy fogásnak mondtunk körülbelül 3 kataszterit." [Egy fogás az, amit egyszerre szántanak ki?] Igen, igen! Hát úgy jártuk körbe, körbe, majd összefele szántottunk... Az az egy fogás... [Magyarázza már meg, hogy mi az összefele meg szétfele szántás!] Mindig nem lehet összefele szántani, mer' a vígé akkor egy domb lenne»a közepin. Egyikszer kifele hányja a fő'det az eke, másik évbe' mán összefele. [Tehát: amikor „kifele hányja", akkor a két oldaltól kezdi a szántást?] Igen, akkor szílin Óezdi, a fogásnak a szílin. Mikor összefele, akkor meg középrül. [Középen húz egy barázdát, és közvetlenül mellette másikat.] Ráborogassa! És akkor mindig sima a fő'd. [Egy ilyen fogás hány barázda? Vagy azt nem számolták?] Hát azt nem számoltuk. KörülbFlől 3 hó'd fődet, 3 kataszteri fő'det felfogtunk egy fogásba." 5 3. Kisújszállási gyűjtéseim - s ugyanígy az Alföldről származó, ám igen szórványos adalékok 6 - a fogás szó két, egymással nem szükségszerűen összekapcsolódó 4 Magnetofonnal rögzített beszélgetés 1994. július 6-án; adatközlő Kása István (szül.: 1920). - A szántás egyébként az ő gazdaságukban mindig négy lóval történt. 5 Magnetofonnal rögzített beszélgetés 1994. július 4-én; adatközlő Pete Mihály (szül.: 1922). 6 Törekedtem ugyan a földművelésről szóló irodalom áttekintésére, aki azonban teljességre törekvőén végezné a szemlézést, bizonyára több, a fogás jelentését megvilágító adatra rábukkanhatna.
