Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
sószállítás most nem gyakori, ritkán érkeznek a határról, Máramarosból tutajok a sóhivatalba. Végezetül megállapítja, nincs a település olyan állapotban a várat megtekintve, hogy erős vár ne lehetne. A kumc seregek 1703. szeptember 10-én Szolnok alá érkeztek; szerencséjük is volt a Zagyva alacsony vízállásával, de fel is ismerték, hogy ez a vár gyenge pontja. így tizenegy napi ostrom után, szeptember 21-én a várat elfoglalták, pedig - a védőkkel ellentétben - a támadó kuruc csapatok ágyúkkal sem rendelkeztek. A gyors hírszolgálatra jellemző, hogy Bajtay István ágens már szeptember 22-én jelenti Pestről Koháry Istvánnak: „Ez elmúlt étszaka Szolnok várát kétezer kurucz megvette, az benne lévőket - mind magyart s mind németet - összevágott, nyert el 21 ágyút puskaport s lövőszerszámot, 40.000 kősót... az ki Szolnokot megvette. Borbély Balázsnak neveztetik." 26 Rákóczi az elfoglalt Szolnokot generalátus székhelyévé tette. Várának megvizsgálására francia hadmérnököt küldött ki 1704-ben. Az alább közölt egykori iratok igazolják, hogy nagyszabású erődítési munkák indultak, amelynek 1705-ös állapotát feltüntető rajzát Károlyi Sándor 1705. október 4-én, Szolnokról Rákóczinak küldött leveléből adta közre Thaly Kálmán. 27 A tervrajz (7. kép) egy félig kész várat mutat, készítője hadmérnök lehetett; érdemes tehát ezt részletesebben megismerni. Készítésének magyarázatául Thaly Kálmán megjegyzi, hogy Herbeville vezetésével a császári főhadsereg Erdély megsegítésére indult 1705-ben, az ősz kezdetekor. Nem lehetett tudni, hogy az Erdélybe a Szolnokon át vezető legrövidebb utat választja-e, vagy Szeged felé kerül. Ezért jött Károlyi hadaival Szolnokra, ahol siettette a vár építési munkáit. S mivel közben kitűnt, hogy Herbeville seregei elkerülték Szolnokot (Ebben segített Bottyán János is meg-megújuló támadásaival), a fejedelemnek írt levelében részletesen beszámol a vár állapotáról: „Ha Ngod [Nagyságod] méltóságának. Kegyelmes Uram, unalmára nem lészen: ezen Szolnok várának constitutiójárúl [állapotáról] csekély ítéletemet elmondom, és [a tervrajzot] alázatosan idecsatolom. A nro 1. ad nrum 2. holott kapuhely hagyatott, fundamentaliter [alapjaiban] kész és perfectióban [befejezve] vagyon. A nro 2. az mostani kapuig, azon linea hasonlóképpen perfectióban vagyon, ad nrum 3. A nro 3. ad 4-tum az bástyáig semmirekellő; az bástyája is nem pro defensione [védelemre] való. A nro 4-to ad 5-tum semmi egyéb nincsen az Tisza felől, hanem egy sor fenyőfa-palizáta, minden földtöltés nélkül -, úgy, hogy az Tiszán túl való partról ágyúval, apró puskával az ellenség az egész tractuson keresztül általlőhet az váron, hogy az praemittált numerusokon [előző számokon] és jó bástyákon s erősségben sem járhat ember. A nro 5. usque ad 6-tum, az holott most az kapu vagyon, noha földhányások vannak; de regularitás semmi sem lévén az praemittált oldalához való, csak most tataroztattam; semmirekellő. A nro 6. ad 7-mum az lineáig éppen semmirekellő. hanem most igazgattatom, de csak tiszaháti módra, árok formára. Ezen belső erősségnek, Kegyelmes Uram, az mely darab híjjá vagyon, az ingenier opiniója [véleménye] szerint az idén semmiképpen el nem készül; mindazáltal a nro 4-to ad 5-tum az palizáták mellé, Ngod resolutiójáig, hogy földtöltés vettessék, meghagytam. Belül az várban se prófontház, se kemencze nem volt; mindeniket helyben állítottam. Csak ezen belső helynek extrema defensiójára [végsőkig való oltalmára] 26 Archívum Rákóczianum l/a. 110. In: Esze Tamás: A Tiszavonal védelme a kurucok ellen 1703-ban (különnyomat), Bp. 1980, 631. 27 Thaly Kálmán: Szolnok vára 1705-ben. Hadtörténeti Közlemények, 1895, 306-311. 113
