Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

csak ilyen módon tüntethetők el a nyomortanyák, csak így lehet emberhez méltó környezetet teremteni e városrészek lakóinak. Ekkor vált a szénporos téglaégetés szenvedélyes propagálójává. Minden alkalmat megragadott ötlete terjesztésére; még a MÁV Járműjavító 1941. március 5-én, a szolnoki csata évfordulójára rendezeti ünnepélyét is. Itt is megjelent, az ünnepi beszéd után felszólalt, s a nép- és családvédelmi alap keretében folyó szociális akcióról, a falukutatás révén szerzett tapasztalatairól, a népfőiskoláról, meg a szénporos tégla, a „pécsi tégla" égetéséről beszélt.

14 Egyik 1941-es látogatásához kapcsolódik egy levél, melyet a Tisza Szálló levélpapírján elutazása előtt egyik szolnoki ismerősének - barátjának és tisztelőjének - írt. Egy kényszerű, de ártatlan „csalás" is van a levél hátterében: Móricz megköszöni a szíves fogadtatást, a Tisza Szállóban tiszteletére rendezett vacsorát. Soha nem tudta meg, hogy mindezt nem a polgármester, a város vezetősége fizette. hanem a levél címzettje. Szégyellték megmondani neki, hogy a város vezetői vajmi keveset törődtek azzal, hogy a nagy regényíró jön-e Szolnokra vagy sem, jól érzi-e ott magát vagy sem... 1942 júliusában készült egy fotó Móricz Zsigmondról a Tisza Szálló kerthelyiségének árkádjai alatt. Éppen Végvári Árpádnak, a Magyar Távirati Iroda munkatársának nyilatkozik. A társaságban lévő hölgy Csibe (Móricz Erzsike). Mint a Jász-Nagykün-Szolnok Vármegyei Lapok írja, Móricz a nyár egy részét a városban töltötte. Július 6-tól minden nap Baginé Drexler Mária könyvkereskedésében előfizetéseket gyűjtött. A nap egy más időszakában a Tisza Szálló halljában volt található, ahol a Kelet Népére fogadott el előfizetéseket.

15 1942 szeptemberében halt meg, s így nem lehetetlen, hogy a kép az utolsó felvétel, mely róla készült. Nagyalföld I. évf. 13. sz. 1992. szeptember 11. 10. p. ill. A szolnoki Kisgyep szociológusa A nagy író országjáró útjain Szolnokot is gyakran felkereste. Már 1914. január 22-én arról ír a helyi lap: „Színházunkban nagy műélvezetben volt része a közönségünknek. Zilahy Gyula, a debreceni színház volt igazgatója, a Nemzeti Színház felejthetetlen "Zsül"-je... barátjával, a magyar Alföld színes írójával, Móricz Zsigmonddal páratlan értékű és sikerű estélyt rendezett. A kun regény ,,Kerek Ferkó" illusztris szerzőjének felolvasása... soká megmaradnak a jelen voltak hálás emlékezetében.,, 1928-tól kezdve gyakrabban jár Szolnokra. „Pihenni jöttem, csak pihenni. Uj emberekre vágytam, új arcokat akartam látni, a mindennapi, megszokott környezetből huszonnégy órára kikerülni. És megfürödni itt, a gyógyvízben, amiről sokat hallottam és amely sokkal jobb - számomra hasznosabb - mint ahogy dicsérték..."" 14 Szolnok és Vidéke, 1941. III. 5. 15 Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Lapok, 1942. VII. 4. 595