Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

,,Szolnoki Tisza-hídjának elfoglalása, Szolnok város bevétele és a császári sereg fogságba esése 1849. március 5-én. A magyar hadsereg 3-ik hadteste, Damjanich János honvédezredes parancsnoksága alatt gyülekezik Cibakházán. A 24-i események után, napról napra erősbödött seregünk, már alig lehetett embert és lovat elhelyezni. Cibakháza-Tiszaföldvár. Nagyrév és a környékbeli puszták teljes-teljve lettek ember és lóval tömve. Március 3-án itt gyűjtött sereg a cibakházi külső réten, a hídon túl, a Tisza jobb partján - 3 hadvonalba volt felállítva. Igazán meglepett engem ezen nagy és erős seregnek látása. Egyidejűleg a harcászati beosztásunkkal is megismerkedtünk, ami mindnyájunkra jó volt, mert a parancsnokból ezen sok, járatlan fiatal katona tájékozást nem szerezhetett volna... Ezen harcállásban nemcsak az első szemlén voltunk így felállítva, hanem már másnap (március 4.), hogy a sereg Szolnok felé is előnyomult és Tiszavárkonyon kívül, a szöllők alatt fektáborba szálltunk. A tüzérség is elfoglalta harcászati beosztását. 5-én reggel arcvonal-menetalakzatban nyomultunk elő Szolnok megtámadására. Minden csapat a maga előtti térséget rajvonal által derítette fel és ezen míhelet remekül bevált, olyannyira, hogy 8-9 óra között a köd emelkedett, néhány percekig meg nem lehetett a teljesen kifejlett arcvonalat látni, de persze, a lovasság már előbb elhagyta beosztását, mert a balszárnyak fedezésére kellett előnyomulnia. A lovasság - Kaszab őrnagy alatt - két Bocskay huszárszázad volt; ők ütköztek meg először a Szolnokon lévő császáriakkal. A császári lovasokból álló csapat, amely Tiszavezsenyt megszállva tartotta, nem vette észre, hogy az egész 3-ik hadtest egy és fél mértföld (ma 10-11 km) távolságban, a várkonyi szöllők alatt táborol. Másnap (március 5.) reggel ugyanazon császári lovasság a nagy köd miatt ismét nem vette észre, hogy a magyar sereg már indulóban van, csak akkor vette észre a Tószegen előőrsön álló császári lovasság a magyar lovasság közeledését, amikor elővédőnk éle rájuk lőtt. A német előőrsön álló altiszt vélvén, hogy csak néhány emberrel van dolga. kezd az elővédünknek nekivágtatni. Csak nagyon rövid távolságból vette észre, hogs egy egész gyalogszázaddal van dolga. Hirtelen fordult... Farkas Jancsi hadnagy, szakaszát megállítva, tüzelést vezényelt... én gyalog az előrész főcsapatánál tartózkodtam. Vasváry János főhadnaggyal beszélgettem. Mintha lövés történt volna... Wunder százados a zászlóalj zömétől előrelovagolt... megdorgálta Farkas hadnagyot hogy lövetett, noha parancsot nyert, hogy szükség nélkül ne lövettessék... Lehetett ekkor reggel 7 óra. A köd még mindig roppant sűrű volt... Tószeg már oly közel van Szolnokhoz, hogy célirányosnak tartotta Leiningen a csapatot megállítani, nehogy szakadás álljon be az első harcvonalban. Az első harcvonal gyalogsága... »osztályoszlop-középre, egyenlő magasságban!« alakzatban menetelt. Nagyon nehéz volt megtartani a megkívántató köztávolságokat gr. Leiningen dandárjához is. Hát még a mellettünk egy vonalban menetelő tüzérségnek! De legnehezebb volt a 2-ik dandárnak... a kellő vonalat meg a 60 lépés térközt, a tüzérség mellett betartani. Azt akarta, vagyis igazgatta éppen gr. Leiningen, ekkor jelent meg Damjanich, nagy lármát csapott, hogy még az oszlopok és a tüzérség előtt nincsen rajvonal. Azonnal minden osztályoszlopból két-két szakaszt egy-egy tiszt vezénylete alatt rajvonalba küldtek. A 3-ik honvédzászlóalj »Irányvonal, támadás Szolnok!« de Szolnokból még a tornyot sem láttuk. Azonban alig indultunk meg, lehetett 8 óra, - megszólalt Szolnokon a riadólövés. Azon lövés is oly tompán hallott, hogy azt véltük még 2-3000 lépésre lehetünk, de Illésy Sándor és Tarnay Károly főhadnagyok - kik, mint egykor diákok itt Szolnokon jártak - váltig azt mondtak, hogy rögtön rábukkanunk Szolnokra. Keveset 8 óra után hirtelen emelkedett a köd. Akkor, de még a ködben, puskatűz a 9-ik zászlóaljnál kezdetét vette. A tüzérség még mit sem látott, de már lemozdonyozott és tüzelésre készen 294