Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

alkalmával tanúsított vitézsége és vezéri tehetségei tekintetében... a nemzet hálás jutalmául a katonai érdemjelek második osztályával feldíszíttettek. Debrecen, 1849. márt. 9. Mészáros Lázár hadügyminiszter" De nemcsak Damjanich kapott jól megérdemelt kitüntetést, hanem seregéből sokan mások is. Hős zászlóalját, a 3. zászlóaljat abban a különleges megtiszteltetésben részesíti a kormány, hogy zászlóaljukra tűzeti a harmadosztályú érdemjelet. A honvédseregben ők az elsők, akiket ez a nagy kitüntetés ér. A következő egykorú leírásokból látni fogjuk, hogy a szolnoki csata irányításában az oroszlánrészt Damjanich vállalta, s a rangban idősebb Vécsey tábornok bizony kevés és alárendelt szerepet játszott. Ezért közöljük Vécsey jelentését most, bár egy nappal előbbi keltezésű. ,,46. sz. Közlöny, hivatalos lap, Debrecen Szerdán, mártius 7. 1849. Szolnokot bevettük, Damjanich és Vécsey tábornokok egyesített munkálattal tegnap délelőtt Szolnokot bevették, az ellenséget szétverték, 5 ágyút elfoglaltak, harmadfél száz embert, köztük számos fő-, s több törzstiszteket elfogtak, s az ellenséget rendetlen futásra kényszerítették. Debrecen, mart. 6. 1849. a honv. bizottmány nevében Kossuth Lajos elnök. Vécsey tábornok szolnoki főhadi szállásáról f. év mártius 5-éről következő hivatalos tudósítást küldött az országos honvédelmi bizottmányhoz: Damjanich tábornok úr hadteste, melly Cibakházánál még tegnap átkelt a Tiszán, egy tőlem nekie adott dandár segélyével ma reggeli 9 órakor Szolnokot a Tisza jobb partján megrohanta és ostrommal bevette. Ez alkalommal én a híd felé rendeztem támadást, s félórai kölcsönös ágyútüzelés után - melly alatt Damjanich serege az osztrák hadakat Szolnokból kiverte hadtestem nálam maradt részeivel az ellenség által még sértetlenül hagyott hídon át Szolnokba nyomult. Az ellenség rendetlen futással vonult Rékas felé vissza; poggyászaink legnagyobb része, négy ágyú, 12 megrakott lőszerkocsi, számos ló s mintegy 260 fogoly. közöttük Regelsberg alezredes, néhány tiszt, 2 tábori lelkész és négy orvos kezeink között maradtak. Megtisztíttatván a város az ellenségtől, midőn hadtestem épen a szolnoki országúton előre vonult, Ottingernek 5 vértes osztályból és egy lovas ütegből álló dandára Abony felől Szolnok előtt megjelent. Be sem várván különben is már nagyon kifáradt gyalogságomat, azonnal lovas ütegemmel és két osztállyal a 3-ik számú huszárezredből támadást rendeltek, mely az ellenség által két ízben el is fogadtatott, de mindannyiszor az ellenség megszakadásával, s utóbbi Abonyig űzetésével végződött. Jelenleg olly helyzetben vagyunk, hogy minden ellenséges megtámadásnak sikeresen ellenállhattunk. Hadainkról csak annyit mondhatni, hogy mindnyájan kitűnő vitézséggel és bátorsággal harcoltak. A két részről a veszteségről utólag fogom tudósításomat beküldeni. Kelt Debrecenben, mart. 6. 1849. Az orsz. honvédelmi bizottmány." 290