Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Pestről a Honvédelmi Bizottmány és a képviselőház Debrecenbe tette át székhelyét, hogy a Tisza vonal védelme alatt a honvéd seregek további erősítése megoldható legyen. „A beállott 1849-ik év január hó első napja fölöttébb meglepő volt Szolnok város és különösen rendházunkra nézve annyiból, hogy Pestről Szolnokba költözött az eddig országgyűlésig Pesten együtt volt Magyar Nemzetünk képviselőháza. A képviselő urak közül számosan rendházunknál választottak szállást/*

106 A pest-szolnoki vasútra nagy feladat hárult, hiszen már újév délelőttjén négy megrakott szerelvény indult ki a fővárosból. Szolnokig az utazás rendben történt. De itt kezdődtek a megpróbáltatások. A kegyetlen hideg télben kocsikkal, szekerekkel kellett továbbutazni. Halasy Kázmér kormánybiztos jelentése tömör összefoglalást nyújt a feladat nagyságáról és összetettségéről:

107 „...A szállításokat Heves s több, de különösen Békés megyei közönségek által, melyek közül mind pontosságra, mind készségre nézve Szarvas és Pest megyei Rékas községeket kiemelem, 6242 lovaskocsival a földesurasági ökrösszekerekkel teljesítettem. Főfeladatom volt az itt felhalmozottak közül legelőször a koronát, 2-szor pénzügyi, ágyú, lő- s fegyvergyári szereket a melléje rendelt személyekkel Debrecen, Nagyvárad, Aradra, úgy a katonaságnak kirendelt állomási helyeire elszállíttatni. Minden, mi Szolnokról elszállítandó volt... innét elszállítottam..." 1849. január 2-án és 3-án Kossuth maga is Szolnokon tartózkodott és nagy energiával intézkedett, számos levelet küldött - közte Csányi László országos biztosnak:

108 „...bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk a magyarság törzsgyökös vidékére..." Érdemes itt külön is szót ejteni a szolnoki indóház és a Tiszai pályaudvar szerepéről, utasairól. Megfordult itt ebben az épületben csaknem az egész Honvédelmi Bizottmány, az első felelős minisztérium és az országgyűlés képviselőinek jó része is. Sokan családostul érkeztek. így Vörösmarty Mihály is, néhány hetes kislányát innen vitte ki az Újszászon lakó bátyjához, majd indult tovább Debrecenbe. De megfordult itt a reformkor és a szabadságharc sok ismert szereplője is. Éppen ez ad nagyobb jelentőséget a szolnoki indóháznak, mert nemcsak klasszicista műemléki értékénél, közlekedési jelentőségénél fogva méltó a megőrzésre, hanem mintegy szolnoki pantheonként történelmi, irodalomtörténeti jelentősége miatt is érdemes arra: - szabadtéri múzeumként, közlekedési skanzenként történő hasznosítása - mint erről már fentebb írtunk (85. jegyzetben is) - nemcsak helyi, hanem országos érdekeket is szolgál. Perczel Mór tábornok csapatai szolgáltak hátvédként a pest-szolnoki vasút mentén, de a túlerőben lévő osztrák sereget a Tiszáig feltartóztatni nem lehetett. Viszonylag kevéssé ismert, hogy 1849. január 22-én is volt Szolnoknál csata, amikor Perczel Mór katonái kizavarták Szolnokról Ottinger osztrák tábornok dandárát. Pettenkofen osztrák hadifestő szép litográfiája ennek a csatának emlékét idézi. Perczel győzelmi jelentését Kossuth a debreceni Közlöny hasábjain tette közzé, de számunkra 106 Ua. mint a 104. jegyzet. 107 OL Honv. Biz. 1857/1849, valamint: „A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1948. 62. p.: "Az országgyűlés két háza a késő esti órákban - 1848. dec. 31-én - együttes ülést tartott... Kossuth bejelentése nyomán Mészáros Lázár hadügyminiszter mély csendben indokolta Pest és Buda kiürítésének szükségét, s elhatározták a főváros elhagyását. Az indulást másnapra tűzték ki. Kossuth közölte még, hogy január l-jén a szolnoki vonalon négy szerelvény fog elindulni hajnaltól délelőtt ll-.ig a kormány és az országgyűlés tagjainak Szolnokra való szállítására..." 108 Kossuth Lajos 1848/49-ben IV. k. II. rész: 17. 210