Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
megjegyzi róla, hogy ez nagyjából megegyezik a római korban, majd a középkorban használt útvonalakkal. Amit László Gyula néhány régészeti lelet alapján megállapított, azt igazolják a szolnoki múzeum által az elmúlt években végzett leletmentő ásatások eredményei, valamint a levéltári kutatásoknak Szolnokra vonatkozó adatai is. Ezek alapján leszögezhetjük, hogy Szolnok valóban jelentős helyen fekszik. A neolit kortól kezdve megtaláltuk itt minden kor településének nyomait. Mielőtt Szolnok rövid településtörténetén végigfutnánk, nézzük meg a mellékelt térképet, amely Magyarország árterületeit ábrázolja. (A térképet A magyar vízimunkálatok története című munkából vettük.) A szabályozások előtti idők mocsaras kiöntéseit és árvizekkel borított területeket szemmel tartva, megállapíthatjuk, hogy Szolnok jelentőségét főleg három tényezőnek köszönheti: 1. Átkelőhely a Tiszán és a Tisza árterületén. A folyó árterülete ugyanis legtöbb helyen a 20-30 kilométert is eléri, Szolnoknál azonban az ártér a Vár és a Szandai-parti dűnesor között összeszűkül 4-4,5 km-re. 2. Ez az átkelőhely a Buda-Erdély közti ősi kereskedelmi út vonalába is esik. 3. A Tisza-Zagyva folyó torkolata egyúttal árvízmentes magaslat is, amely kiválóan alkalmas emberi megtelepedésre. Mindhárom tényező külön-külön is települést eredményez. Ezek együttes hatása azonban érthetővé teszi, hogy Szolnok területe lakott volt minden korban és minden időben. Az ásatások eredményeiből még azt is kiolvashatjuk, hogy a történelmi idők folyamán az átkelőhelynek hol a jobb-, hol a balparti része jutott nagyobb jelentőségre. A Zagyva-torkolat környékén talált neolit kori leletek bizonyítékok az első emberi településre. A villanytelepnél előkerült festett bükki edény legszebb hazai leleteink egyike ebből a korból. A Zagyva-parton elterülő Tűzköves-ér neve is jó lelőhelyre mutat. Ez időtől kezdve szinte megszakítás nélkül követik egymást a bronzkori, vaskori, népvándorlás kori megtelepedések. A szolnoki vár alatti Tisza-part bronzkori leletei, az átkelőhely túlsó végén lévő Szanda és Varsány bronzkori urnatemetői és a közelben lévő tószegi Laposhalom európai hírű lakótelepe gazdag anyagot nyújtanak e kor emberének ismeretéhez. A szolnok-fokorúpusztai arany lelet vaskori emlékanyaghoz tartozik. A római korban is jelentős hely volt Szolnok mint átkelőhely. Pannoniához való közelsége (Aquincum, Dunapentele stb.) és a Dáciához vezető út rövidsége miatt volt forgalmas. Ez a magyarázata a sok itt talált római pénznek és az átkelőhely mindkét végén lévő szarmata-jazig temetőknek és telepeknek. A szandai részen előkerült anyag és lelőhely nagyobb száma azt bizonyítja, hogy a római időkben inkább a tiszántúli rész volt a jelentősebb. A népvándorlás korának leleteiből meg kell még említenünk a 170 sírból álló szandai gepida temetőt a hun korszakból. Számos avar lelet a honfoglalás koráig vezet bennünket, ahonnan legszebb emlékünk, a már említett tarsolylemez bizonyítja, hogy akkor is lakott hely volt. Az Árpád-korban pedig várispánság és megyeszékhely lesz. Szolnok neve mint személynév 1046-ban fordul elő először, 1075-ben pedig a garamszentbenedeki apátság egyik oklevele a szolnoki utat és Szolnok város polgárait említi. Az átkelőhely két végén 10 falu volt Szolnokon kívül. Igen jelentős volt sószállításáról. A Szamosvidéki sót úsztatták idáig. Az aranybulla 1222-ben már Szeged mellett Szolnokot említi mint sókikötő helyet. Ebben a korban jelentőségét bizonyítja az a tény, hogy 98
