Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
A tanulmány bevezetőjében a jeles szerző, pontosan idézve a szerzőpáros nevét. Szabó Viktornak írja Szabó Jánost, helyesen, mert akkor még Gioni ezt az írói nevet használta. S ha a pávasárkányos sír ilyen unikális darab, néhány szót az előkerülés körülményeiről! Csatornázási munkák közben a Vízügyi Igazgatóság kubikosai sírokra bukkantak. Telefonértesítésre 1953. május 4-én Sajti Sándorral, a múzeumi baráti kör tagjával. az Állami Népi Együttes szólótáncosával, aki szabadsága idejét Szolnokon töltötte. Tiszabőn keresztül a helyszínre mentünk. Nagy, szikes legelőt szelt át a csatorna, melynek mentén megtaláltuk a lelőhelyet. Avar öweretek, csontok voltak a kubikosoknál. A leletkörülmények tisztázása céljából a bolygatott terület mellett egy 5x5 méteres szelvényt tártunk fel, melyben egy férfisírt találtunk, egészben eltemetett lóval, gazdag mellékletekkel és egy szegényebb női sírt. A sírok mélysége a szokásosnál feltűnően kisebb volt, aminek magyarázata csak később vált világossá. amikor ránk esteledve, a talajjavítást végző munkások szállásán, egy üresen álló tanyaépületben kaptunk mi is helyet. Vacsorázás után az egyik munkás egy rossz mosdótálba fáradt olajat töltött, s meggyújtva a tábortüzet, körülültük. Érthető, hogy a feltárt leletekről beszéltem, kérték is, mert látták a 220x170 cm nagyságú sírgödörben, annak nyugati falához szorítva a lócsontvázat és mellette a hanyatt fekvő. feltűnően nagy férficsontvázat a deréktájon lévő bronz öweretekkel, amelyek elhelyezéséről hiteles rajzot készítettem. Újabb és újabb kérdésre kellett válaszolnom, végül magam is feltettem egyet: Miért van ebben a sírban csak 80 cm mélyen a csontváz? - hiszen az avar temetőkre a 140 cm mélység jellemző, és a gazdagabb sírok - mint ez is - 2 méternél mélyebbek szoktak lenni. A kérdést ugyan jóformán csak magamnak tettem fel, de - meglepetésemre - a tűz körül ülők egyikétől megkaptam a választ. Egy öregebb munkás a talajjavítók közül környékbeli volt: „Saját szememmel láttam - felelte -, hogy az avar temető helyén egy hosszan elnyúló laponyag volt még a 30-as években, Telekhalomnak hívták, amelyből ma már semmi sem látszik, mert akkoriban a környező szikes terület javítására leszántották." Megoldódott a talány, elhamvadt a tűz is, nyugovóra térhettünk. Másnap korán kellett kelnünk, sok munka várt még ránk. Hamar elszaladt a nap, a leleteket, csontokat, a homokkal teli koponyát gondosan becsomagolva a hátizsákokba raktuk, az emberektől elbúcsúzva, a megrakott hátizsákokkal toronyiránt nekivágtunk gyalog a csatornákkal szeldelt határnak, Bánhalom felé. Ránk esteledett, de a „csillagok nem jöttének". A távolban egy-két fény mutatta az irányt. Közben a vízzel telt csatornák átereszeit a vaksötétben nehezen találva, sokat kellett kerülgetnünk. Éjfél már jóval elmúlt, amikor Bánhalomnál a kövesúthoz értünk. Innen már egyenesen vezetett az utunk Kenderesig. de két órába telt, amíg ott a vasutat elértük, már világos volt. A bánhalmi avar leletek feltárásának bemutatását és az azt végzők mostoha munkakörülményeinek értékelését azért tartom szükségesnek megmutatni, mert ez is az akkori múzeumi élethez tartozik. Szerencsére, ma már történelem. A fentiekben már szó volt arról a publikációról is, amelyet Szabó Jánossal közösen írtunk 5 , mottóként használva ezeket a sorokat: ,,Az alábbi tanulmány alkalmas arra, hogy a régészeti kutatómunka módszereibe bepillantást nyújtson. Megmutatja egyúttal azt is, hogy a régészek mennyire felhasználják más tudományágak eredményeit, és kutatás közben nemcsak a szomszédos országokkal, hanem más világrészekkel is kapcsolatba kerülnek." A mottóban megfogalmazott gondolatok a szerzőpáros közti munkamegosztást is jelzik. Nem az elvesztett egykori munkatárs és barát iránti kötelező tisztelet mondatja velem, de a tanulmányomban a feltárás részletei, a sírrajzok, részletrajzok, 5 Jászkunság, III. évf. 4. és 5. szám, 1956. 166-174., 235-241. és XVII-XX. tábla. 89
