Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Zagyvarékas-Szolnok-Abony határa találkozásánál lévő halomhoz, ahol Polónyi Boldizsár és Béla ásták a szép aranyszín homokot. A domb egy részét már évtizedekkel előbb elhordták mások. Ki tudná azt megmondani, milyen régészeti leleteket szórtak itt szét? Érdemes volna megtudni, hány sírra bukkantak azon a részen, hiszen a sír feltárása közben hamarosan kitudódott, hogy honfoglalás kori maradvány került napvilágra. A rejtelmes állatcsontok egy összenyomott lókoponya és a mellé temetett lábcsontok voltak, melyek a csontváz bal oldalán, a lábszár mellett feküdtek. Ez a szokás a honfoglalás kori temetkezéseknél. Még nagyobb lett az öröm, mikor a fejtájékon egy 15-16 cm magas cserépedény került elő. Szabó Gioni mondta is, hogy hiteles honfoglalás kori sírból 6-7 edénynél alig ismerünk többet hazánk területén. Meg kell jegyeznem, hogy a lelkesedés lángja nem tudta ellensúlyozni a kegyetlenül fújó, metsző hideg szelet, amelytől semmi sem védett bennünket. Az órákig tartó aprólékos munkában alaposan átfázva, vidáman topogtuk körbe a tüzet, amellyel Polónyi néni kedveskedett. A szíveslátástól és a tűz melegétől újjáéledve folytattuk munkánkat, nemsokára kirajzolódott a homokban a teljesen feltárt sír s benne egy 14 év körüli leánygyermek csontváza. A Néplapban közölt írásomban 2 feltettem a kérdést, hogy „mi jelentősége lehet egy ilyen gyermeksírnak, hiszen a csontok közül majdnem csak a koponya maradt épen a fülkarikákkal, s a térd közelében a kengyelek és a zabla maradványai erősen rozsdás állapotban. A már említett lókoponyán és cserépedényen kívül a deréktájon egy kis bronzcsat került még felszínre. Érdemes-e vajon annyi munkát ráfordítani egy ilyen sírra? Könnyű erre a válaszadás. A régészek a földből előkerült leleteknek a tudományos és történeti értékét nézik, azt, hogy mennyiben segít hozzá a lelet hazánk földjének, történetének alaposabb megismeréséhez... Amikor néhány évtizede Szolnoknál a Zagyva vasúti híd környékén lévő, ún. Strázsahalomban a gátépítő kubikosok honfoglalás kori tarsolylemezt találtak, amely ma a Nemzeti Múzeum kiállításán látható, hiteles adatunk volt arra nézve, hogy a X. sz. tájékán már jártak erre magyarok, hiszen itt temették el néhány harcosukat. De a Zagyvarékason most előkerült gyermeksír még döntőbb bizonyíték... Polónyi Boldizsárék helyesen ismerték fel azt a módot, hogyan kell a földből előkerült leletekkel eljárni. Elmentek a postára és annak vezetője szívesen jelentette tovább a dolgot a szolnoki múzeumnak. A Nemzeti Múzeum a leletmentéshez megfelelő összeget bocsátott rendelkezésünkre. Szándékunk, hogy az ásatás eredményéről - elsősorban Zagyvarékason - előadásokat tartunk. így a község lakosai és a tanulóifjúság is részletesebben megismerheti a község történetének egyik fontos korszakát. A szolnoki Damjanich János Múzeum ez évi munkatervének legfontosabb feladatául azt tűzte ki, hogy elkészíti megyénk régészeti lelőhely-kataszterét - idézem tovább az egykori újságcikkből, hogy egy kis betekintést nyerjünk a múzeumi tudományos munkába - vagyis a már eddig leírt lelőhelyek és a múzeumban lévő anyagok jegyzékét kiegészíti újabbakkal. Megyénk minden dolgozója segíthet ebben a munkában - a zagyvarékasiakhoz hasonlóan - azzal, hogy akár a múltbaa vagy a most folyó építkezések, földmunkák során előkerült leletekre, illetve előfordulási helyükre figyelmünket felhívja. Sokak segítsége szükséges ahhoz, hogy az adatokat összehordva, azokat tudományosan feldolgozva, megyénk részletesebb történetét megismerhessük." Két rövid megjegyzés és egy humánus emberi cselekedet említése 1944-ből 2 Kaposvári Gyula: Honfoglalás kori sír Zagy varékason, a Vörös Brigád Tsz homokbányájában. Szolnok megyei Néplap, 1955. május 19. 2. 85
