Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
A templom fundamentumát úgy itt, mint a többi kutatóárokkal elértük, de már téglát nem találtunk benne, de a helyét kitöltő malter és téglatörmelék azt mutatta, hogy a fundamentum 40 cm-nél mélyebbre nem hatolt a földbe. Mindössze a templom délkeleti sarkából kerültek ki téglák, de ezek is saroktámasztó oszlop maradványainak bizonyultak. A téglák között középkori formájúakat nem találtunk. Imitt-amott akadtunk apró fehér márványdarabokra, de sírkövet nem leltünk, ellenben vagy 2-3 helyen fejfák elkorhadt pora mutatkozott az altalajban. A keleti kutatóárokban 80-150 cm mélységben 10 sírt találtunk. Nagyobbára 80-100 cm mélységben. Legelőször egy 9 éves leányka földi maradványai kerültek felszínre, fején apró kalárisos fejdísszel. Második egy férfi csontváza volt, hasonló szintben. Alattuk ismét több csontváz volt található, de a koporsója mindegyiknek elenyészett. Hozzávetőleg e sírok korát Mátyás király és a mohácsi vész idejére tehetjük. Kezüket többnyire a mellükön keresztbe fonták, egyiknek a kezében kismadár csontvázát találtuk, ennek keze a has táján pihent. A koporsókból legfeljebb az elrozsdásodott szögek maradtak meg. Legérdekesebb lelet volt az árok feneke táján a 180 cm mélységben levő sárga földréteg, egy őskori lakás maradványa. Ez egy olyan 3 méter széles lapos boglyaszerű üreg volt félig hamuval telve, felső része síroktól bolygatott. A barlangszerű lakásban égetett és égetetlen állat- (disznó-) csontok, egy nagy kerületű, de alacsony urna darabjai, égetett tűzpad, égetett tapaszos nádfalazat, megüv egesedett hamu és egy vaskos, köpűjénél eltört kőbalta találtatott. Hasonlót, de karcsúbb, finomabb kivitelűt találtunk a múlt évben a Ködszállás helyén eszközölt ásatásoknál. Az őskori lakás régészeti leleteit a karcagi Nagykun Múzeum anyagához csatoljuk. A második, 14 lépés hosszú kutatóárkot északról húztuk a templom derekának. Ezen az oldalon a talaj kötött, szikes, egy méteren alul pedig lágy. Míg állt a templom, ezt az oldalt árnyékban tartotta, miért is a talaj állandó nyirkosságától a csontok erősen korhadtak voltak, úgy, hogy csak négy csontvázat lehetett épségben kiemelni. Sorszám szerint legérdekesebb a 12. számú lelet, egy kun vitéznek a csontváza, fején a halánték felett nagy tátongó nyílással, melyet kard vagy fokos vágott és még életében körülhegedt a koponya nyílása. Egyik felső karcsontja is eltörve és újra hegedve. Egyébként alacsony zömök ember volt. A csontgödör alatt is leásattunk 180 cm mélyen, hol kevésbé elkorhadt tölgyfa koporsóban egy éltesebb úrinő csontvázára bukkantunk. Csontjai ugyan korhadtak voltak, de némi fekete ruhafoszlányok és vitézkötésféle maradékok voltak csontjaihoz tapadva, ezenkívül egy díszesebb, üvegköves rézhajtű volt a feje táján. Harmadik kutatóárkunkat a templom nyugati oldalán kilenc lépés hosszúságban húzattuk s két lépésnyire hatolt be a templomba. Ez az árok felásatása a legkevesebb eredménnyel járt. Többnyire elporladt gyermekcsontvázakat tartalmazott, a felnőttek csontvázait bolygatott állapotban találtuk, 120 cm mélységen alul már bolygatatlan talajra találtunk, így aztán a további ásatást feleslegesnek találtuk ebben az árokban. A templom 18 lépés hosszú és 7 lépés széles volt és falát - úgy látszik gyámoszlopok támasztották. Homlokzata minden valószínűség szerint keletre nézett. Egyébként kelet-nyugati fekvésű volt. Falai újabb korú téglából készültek, melyből kettőt a Nagykun Múzeum számára eltettünk. Úgyszintén odacsatoltuk azt a harangdarabot is, melyet a templom helyén még az ásatás megkezdése előtt talált a tulajdonos. Az ásatás főbb eredményei tehát a tudományos embertani vizsgálatra, főleg az ősi nagykun típus megállapítására szolgáló csontváz anyag s annak megállapítása, hogy a kőkorban Bocsa területe már lakott volt éppúgy, mint Ködszállás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kunok betelepedésekor is az lett volna, mert maga a Bocsa - Bolcsa - név ősi kun személynév, az első birtokos, vagy lakos neve, tehát a kunok bejövetelekor mint lakatlan föld kun nevet kapott. 80
