Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
kultúrpalota felépül, mert addig számtalan tárgyat, amit most még megmenthetünk, elszednek előlünk... Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell átkutattatni a vármegyét, összeíratni, megbecsültetni a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet, ajándék, ha nem, vétel útján. Ez áll a régi könyvekre is. De sietni kell! Ez legyen egyelőre a programunk!..." (Független Lap, Szolnok, 1913.) Nagyszerű elgondolását derékbatörte a világháború. Ő maga azonban a megye területén felbukkanó leletek gyűjtése mellett a Nemzeti Múzeum támogatásával ásatásokat is végez. Különösen nagy jelentőségű volt a jászalsószentgyörgyi ásatása, ahol a Borsahalomban fagerenda szerkezettel bélelt sírkamrát fedezett fel a szarmata-jazig korból. Ez a IV. századi temetkezőhely római leletekben is gazdag volt. Ásatási jelentését remek rajzok kíséretében az Archaeologiai Értesítőben adta közre. A századfordulón javaslatára Jász-Nagykun vármegye részére megvásároltatta a tószegi Laposhalom területét - világhírű bronzkori telepe miatt - a létesítendő megyei múzeum részére ásatások céljából. Sajnos a múzeum létesítésére akkor nem volt mód. így, mint magángyűjtő vállalta a megye története szempontjából oly fontos feladatot. Gyűjtött anyaga, precíz, mintaszerű feljegyzései nemcsak magának jelentettek örömet, hanem a hazai és külföldi szakemberek is gyakran megfordultak lakásán. Szolnokon, az Arany János utca 19. szám alatt. Vendégei között volt Móra Ferenc is. Hild Viktor Arany János utcai lakásán, életének 74. évében 1929. április 14-én hunyta le szemeit. De halálával munkája, gyűjtése, tervei nem mentek feledésbe, 1933-ban dr. Balogh Béla gimnáziumi tanár kezdeményezésére Szolnok város díszsírhelyet adományoz számára, a család viszont régészeti anyagát, értékes könyveit, jegyzeteit ajánlja fel a létesítendő szolnoki közgyűjteménynek. Dr. Balogh Béla diákjai segítségével, társadalmi erők megmozgatásával létrehozta a szolnoki Könyvtár és Múzeum Egyesületet, amelynek munkája nyomán 1934-ben megindult Szolnok város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelyének munkája. A gyűjtemény elhelyezésére a városi bérház szuterén helyiségei szolgáltak. Ha a hely méltatlan és alkalmatlan is volt múzeumi és könyvtári célokra, de mégis egy magot jelentett, amelyből a felszabadulás után korszerű megyei intézmények fejlődhettek. Hild Viktor munkássága alapján méltó arra, hogy szolnoki lakóházát emléktábla díszítse. A múzeum a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen régészeti jegyzeteiből egy kiadványt készít elő. Igazán megérdemel ennyit az, akiről halála után Móra Ferenc így emlékezett: „...Nekem is var? halottam a szolnoki temetőben: az édesanyám. Ha őt meglátogatom, felkeresem az én kedves barátom sírját, hogy megsimogassam fejfáját." Régészeti és numizmatikai gyűjtésének eredményeit gazdagon illusztrált rajzokkal kaphatják most kézbe szakemberek, valamint Szolnok megye története iránt érdeklődők. A korabeli feljegyzések színesen, életszagúan mutatják az akkori nehézségeket, amelyek gyűjtései során Hild Viktor tapasztalt. Számos folklór adalék is előbukkan a közreadott anyagban, ami színezi, teljesebbé teszi kiadványunkat. De kiemelten szólnunk kell Hild Viktor múzeumalapító és szervező törekvéseiről is. A szolnoki művésztelep megalapítása után 1902-ben Hild Viktornak alkalma nyílt arra, hogy a tószegi világhírű régészeti lelőhelyre, a Laposhalomra felhívja a kormányzati szervek figyelmét, ugyanis ennek megvásárlása és feltárása alapját képezhetné a megyei múzeumnak. Ez akkor a megyei múzeum vonatkozásában nem valósult meg, de 1913-ban, amikor az Alföldi Közművelődési Egylet szervezése Szolnokon is megkezdődött, Hild Viktor, mint az egyletnek egyik vezetője. elgondolásait a következőkben rögzítette. „Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a nagy állami múzeumok hivatása az általános emberi kultúra produktumait gyűjteni minden időkből. Feladatának teljesítéséhez nagy értelmi és anyagi erők szükségesek. 73
