Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Gótikus kályhacsempe Fegyvernekről jeleztük a rekonstruált részeket. (Méretei: 21x13x10 cm.) Felvetődik itt mindjárt a kérdés: milyen kályhához használták ezeket és hogyan? A középkori faluásatások alkalmával elég nagy számban kerülnek elő virágcserép alakú edények, amelyeknek a külső felülete mindig erősen kormozott, égett. Régebben bizony gondot okozott annak a megállapítása, hogy mire is szolgált ez a mindig egy halomban talált sok cserépedény. A kecskeméti múzeum ásatásai nyomán a 30-as években tisztázódott az, hogy ezek kályhaszemek, vagyis egyszerű kályhacsempék. Felhasználásuk módja az lehetett, hogy egy búboskemence falába 50-60 kályhaszemet építettek be, szájnyílásukkal kifelé. - A tűztérbe benyúló cserepek hamar áttüzesedve sugározták a hőt. és a kályha fütőfelületét is jelentékenyen megnövelték. Ma is használatos ez a hősugárzó feiületnagyobbítás egyes vaskályhatípusoknál. Ezeket a kályhaszemekkel teletűzdelt kemencéket később (a XIV-XV. században) díszesebb formában is kezdték építeni. Először a kemence tetejére raktak más formájú csempéket, majd a kerek kályhaszemek helyett is szögletes kályhacsempéket készítettek, amelyekből könnyen lehetett kályhákat összerakni. Természetesen az egyszerűbb helyeken mázatlan cserépből készültek ezek, de királyi udvarokban (Visegrád, budai vár) díszesebb, mázas kivitelben. Ha a másik leletünket nézzük meg, a rajz alapján világosan láthatjuk, hogy jellegzetes gótikus stílusban készült kályhacsempe. S az előbb elmondottakból eldönthetjük, hogy a cserépkályha felső szélének díszítésére használhatták. Most talán még azt kellene meghatároznunk, hogy mikor készíthették ezeket. Az utóbbi kályhacsempe stílusa alapján azt mondhatjuk, hogy a XV. század közepe táján, amikor maga a torony is készült. Fegyvernek abban az időben népes község lehetett, legalábbis a nagyméretű temploma erre vall, de ezt bizonyítja az a tény is, hogy Mátyás király 1461-ben erre is járt. Az itt lévő házak egyikében használhatták azt a cserépkályhát^ amelynek darabjait most az ásó felszínre hozta. Ugyancsak előkerült itt egy késő középkori gyűrűtöredék is. Ezzel a levelünk végére értünk. Azt hisszük, hogy a fegyverneki dolgozók és a fiatalok örömmel veszik ezt a néhány sort, amely községük küzdelmes történetéből világít meg egy keveset. 70