Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

ihletésűek. Ha tekintetbe vesszük, hogy Aba-Novák budapesti születésű és illetőségű volt, hogy hazánk minden táját ismerte ecsetjén keresztül, s hog}

7 a fél világot bejárta festőként és mindezek ismeretében mégis Szolnokot választotta festészetének állandó kikötőjéül - akkor e vidéken kell felismernünk művészi magára- és otthonratalálásának helyét, festői képzeletének és emberi otthonosságának ihlető légkörét." Szolnokra érkezte után Chiovini Ferenccel együtt a jászszentandrási freskók hatalmas munkájába fogtak, amellyel nemcsak itthon, hanem Itáliában is sikert arattak. A szolnoki táj is kimeríthetetlen témául szolgált. Az 1932-es tiszai árvíz inspirálta a kubikosok meg az árvíz képeit; a Tisza-híd melletti halászbárkák, a kompjárás. az. aratás, cséplés mind megjelentek a vásznain. S az 1937-es párizsi világkiállítás monumentális pannója a francia-magyar történelmi kapcsolatokról, amely a Grand Prix-t hozta meg számára, szintén Szolnokon született. 1938-tól egymás után készültek monumentális freskói: Székesfehérvárott a Szent István, Szegeden a Hősök kapuja, Pannonhalmán az Államalapítás. 1940-ben elnyeri a Velencei Biennálé nagydíját, s ez a 46 éves mester pályájának csúcsát is jelzi. A megfeszített munka életerejét megtöri és a kiapadhatatlan energiájú, robosztus termetű művészt legyűri a kérlelhetetlen kór. „Súlyos betegen, élete utolsó szakaszában - írja monográfusa -, ha állványához tudott még ülni budapesti műtermében: hát Szolnokra zarándokolt képzelete. vágyakozása, megelevenedtek benne a vásárok, iddogáló, bölcselkedő parasztok, kondér mellett álló kenyértestű menyecskék és a művész öt érzékszenével érzékelte már utoljára is ezt a földi világot, melyet elhagyni néki éppen művészi teremtőképessége teljében oly végtelenül nehéz volt. Életműve az utókor számára nagyszerű tanúságtétel arról, amit Aba-Novák oly tömören tett a művész kötelességévé: »Életet csinálj a vásznon!«" Aba-Novák Vilmos halálának fél évszázados évfordulóján. 1991. szeptember 29-én emlékeznünk kell arra, hogy ez a világhírű művész itt a Tisza-Zagyva szögében lévő művésztelepen mily gyakran fordult meg, hogy Anteuszként megújulva tovább alkothasson. Vasárnap. Szolnoki magazin. I. évf. 5. sz. 1991. október 6. 24. p. ill. Munkácsy Mihály a szolnoki művészeknél Éppen száz esztendeje, hogy a világhírű művész 1891. október 7-én ,,a délutáni gyorsvonattal városunkba érkezett - adja hírül a Jász-Nagykun-Szotnok megyei Lapok 82. száma -. A mester itt töltötte a délutánt és estét a Szolnokon időző művészek társaságában s másnap utazott tovább Szentesre." Mielőtt Munkácsy és a szolnoki művészek kapcsolatáról szólnék, megemlékezem egy rövidebb itt-tartózkodásáról is. 1890 októberében Aradra utaztában. ahol szoborleleplezésen vett részt és megtekintett egy képkiállítást, Munkácsy ..Szolnokon. amíg a vonat állt, a pályaudvaron egy báránybőr süveges magyar parasztot látott. A különös alakú süveg annyira megtetszett neki, hogy azt a gazdájától, a jó vásárnak örvendő paraszttól, három forintért megvette" - írja a Szegedi Napló 1890. október 502