Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Szolnok Megyei Néplap XI. évf. 56. sz. 1960. március 6. 6. p. ill. A Szolnoki Galéria megnyitása elé Szolnok város kulturális életének kimagasló eseménye a múzeum földszinti termeiben ma megnyíló állandó képzőművészeti kiállítás. Közismert tény, hogy Szolnok neve 100 év óta szorosan kapcsolódik a magyar képzőművészeti élethez. Jelentősége főleg abban rejlik, hogy a magyar képzőművészetet az alföldi népélet, az alföldi táj sokszínű témájának mindig reális. művészi ábrázolásával gazdagította. Régi óhaja teljesül a szolnoki dolgozóknak most, amikor a kiállításon olyan ismert képeket is láthatnak, mint Deák-Ebner Lajos: Baromfivásár, Bihari Sándor: Kortesbeszéd, Munkácsy Mihály: Tanulmányfej a siralomházhoz, Böhm Pál: Alföldi táj. De hosszú volna csak felsorolni is Mészöly, Mednyánszky, Szem 1 ér, Révész, Fényes, Zomhory, Mihalik, Tornyai, Koszta, Rudnay, Iványi-Grimwald, Szüle, Szlányi, Aba-Novák, Pólya szebbnél szebb festményeit. Helyet kap a kiállításon a művésztelepen jelenleg is dolgozó művészek egy-egy alkotása is. A jelenleg Budapesten élő művészek: Zádor István, Vidovszky Béla, Matíioni Eszter, Benedek Jenő, Botos Sándor, akik művészi tevékenységükkel szoros kapcsolatban álltak Szolnokkal, szintén egy-egy festménnyel képviseltetik magukat. A Szolnoki Galéria gondolata 60 évvel ezelőtt a szolnoki művésztelep alapító tagjai - Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf Hegedűs László, Katona Nándor, Kernstok Károly, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vaszary János - körében vetődött fel először. 1901-ben írásban is rögzítettek. hogy a nemzeti kultúra szolgálata, a természetben való festés, a főiskolai hallgatók továbbképzése, a közönség nevelése mellett képzőművészeti múzeumot létesítenek. Nemcsak a művésztelep minden évben megrendezett kiállításán válogatlak minden művész illusztris alkotásaiból, hanem Pettenkofen köréhez tartozó. Szolnokon dolgozó festők műveiből is szereztek a gyűjtemény számára. Az így összeválogatott képanyagot az 1927-es jubileumi kiállításon be is mutatták és a művésztelepen két műteremben volt állandó kiállításként. Szolnok város azonban, amelynek a múzeuma és könyvtára is csak 1934-ben létesült magánkezdeményezésből, nem adott méltó helyet az értékes képzőművészeti gyűjteménynek, s így a II. világháború pusztításai megsemmisítették és szétszórták ezt a ma már pótolhatatlan anyagot. A felszabadulás után Szolnok rohamosan fejlődésnek indult. Kulturális területen a múzeum is méltó helyet kapott, s a művelődési irányelvekkel kapcsolatos megyei párthatározat a megvalósítás útjára segítette a Szolnoki Galériát. A megsemmisüli művésztelepi törzsanyag pótlását a Magyar Nemzeti Galéria segítő támogatása és a tanácsok közreműködése tette lehetővé. A kiállított anyag kiválasztását és a rendezés munkáját Bényi László, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője végezte nagy gonddal. Külön érdekessége a Szolnoki Galériának, hogy olyan épületben nyílik, amelynek jelentős művészettörténeti hagyományai vannak. A múzeum, amely éppen 100 esztendővel ezelőtt klasszicista stílusban épült műemlék, eredetileg Magyar Király néven szálloda és étterem volt. Földszinti termei Pettenkofen Ágost kedvenc tartózkodási helyéül szolgáltak. Feljegyzések regélnek arról, hogy gyakran sakkozott itt Bihari Sándorral, Deák-Ebner Lajossal. Megfordult ezekben a termekben a 498
