Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
származnak, akik a szolnoki művésztelep tagjai voltak, vagy pedig feltűnő szolnoki nexusokkal bírtak." így a következő művészek képei kerülnek Szolnokra: Vaszary János, Olgyay Ferenc, Otto von Thoren, Raffalt Ignácz, Hegedűs László, Kacziány Ödön, Faragó Géza, Mihalik Dániel, Mednyánszky László, Katona Nándor, Koszta József, Zemplényi Tivadar. A város nagy örömmel fogadja az értékes ajándékot és a készülő városi múzeum és képtárának legfőbb díszét fogják alkotni ezek a műremekek. A gyűjtemény így teljes lesz a volt szolnoki művészekről, mert valamennyi itt járt festőnek legalább egy-egy műve lesz a város birtokában, az egy Tina Blaut kivéve, akinek képei igen kis számban vannak forgalomban és a városnak még ez ideig nem sikerült egyet sem szereznie. A Szolnoki Újság 1934. szeptember 30-i számából arról is értesülünk, hogy a leérkezett festmények közül egy-másiknak mi a címe. „...A kibontásnál egymás után megjelentek a szolnoki festők s őszinte örömmel állapították meg, hogy a leküldött anyag elsőrendű, a képtár sokat nyer velük, művészi értékben jelentősen megnövekedett. A képek túlnyomó része eddig a Szépművészeti Múzeum falain függött, az átrendezésnél nélkülözni lehetett őket, s így kerültek a legméltóbb és legmegfelelőbb helyre, a szolnoki képtárba. A küldeményben van Vaszary János pompás, zöld domboldalas tájképe, Mihalik modern felfogású képe a Tisza-parti városról, a régi, jó Olgyaynak sötét tónusú tájképe, egy impozáns Zemplényi, aztán Kacziány, Katona Nándor egy-egy kitűnő képe. A Pettenkofen korabeli, itt festegető osztrák festőket Müllernek egyik hangulatos munkája képviseli. Az értékes gyűjteményt még ezen a héten rendezik s elhelyezik a képtárban. Vasárnap, a Verseghy-szobor felavatásával kapcsolatban, a Távirati Iroda filmfelvételeket készített Szolnokról. A szolnoki képtár is sorra kerül, köztük a most érkezett 12 festmény is." Ez a filmhíradó felvétel valóban megtörtént, s így a film lehetőséget teremt arra, hogy ezeknek a nagyértékű festményeknek és a művésztelepi törzsanyag fontosabb darabjainak címét megállapíthassuk, azonosítását elvégezni tudjuk. S hogy milyen kutatómunka indult meg 1948-ban, arra jó példa a szolnoki városháza épületében lévő képek sorsa. A 8587-88/1944. április 7-i leltárból, amely „Szolnok megyei város tulajdonát képező és a légiveszély következtében a városháza épületéből az új kereskedelmi középiskola óvóhelyére szállított képekről" készült, megtudhatjuk, hogy a számvevőségen 13 db, a főügyész szobájában 5 db, a főjegyzőnél 7 db, a polgánnester szobájában 5 db, a kistanácsteremben 5 db, a főmérnöknél 3 db, az aljegyzőknél 9 db, az anyakönyvnél 5 db, a kultúrtanácsnok szobájában 6 db, a közgyűlési teremben 14 db festmény volt, 6 db pedig a kisebb irodákban. Tehát összesen 75 db festmény került a városházáról az óvóhelyre. A számszerű adatok mellett a leltárból arról is értesülünk, hogy Borbereki: Tabáni részlet, Zádor: Tutajos, Parkrészlet, Árterület című festményei, Vidovszky: Művésztelepi részlet, Vártemplom romja, Zombory: Ember lóval, Tiszai lóúsztatás, Négy ökörrel szántó ember, Vetés, Cséplés, Régi Zagyva-híd, Aratás, Téli táj, Mattioni Esztertől: Virágcsendélet, Chiovini Ferenctől: Országúti kép, Pólya Ivántól: Parkrészlet, Falusi ház, Erdei részlet, Pólya Tibortól: Tisza-parti részlet, Szobafestő, Parkrészlet, Férfi tanulmány, Megyeháza, Zagyva-híd, Várrom című festményeket őrizte a város. Illés Antal: Borozgató emberek és Hegedűs László: Női akt című képei arra vallanak, hogy a művésztelep korábbi életéből is voltak képek a városházán. S ezek közé sorolhatjuk azokat a festményeket is, amelyeknél a leltár a művész neve helyett 482
