Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

nevelőknek kötelességük részt vállalni abban, hogy népünk most már tartózkodás nélkül nyilvánítsa igényét az ősi jussra. A fenti és az egyetemes magyarság érdekeit szolgáló nagy cél eléréséből a hatáskörömbe tartozó valamennyi nevelő, tanár, tanító egyaránt vegye ki a részét. Természetesen ezen a téren a legtöbbet a néppel legközvetlenebb kapcsolatban álló tanító tehet, de a tanárok is ejtsék módját, hogy tanítványaikon keresztül megváltoztassák a bizonytalankodó köztudatot ..." Szerencsére nem sok agitáció, felvilágosítás kellett Szolnokon és a megyében. hogy a földosztás gyorsan haladjon. Sürgetett a tavaszi szántás-vetés ideje is. hogy megteremjen az ország kenyere. Az 1945-ös földreform végleges adatai szerint Szolnokon 492 földhöz juttatott kapott 4902 kh földet. A megyében 30.169 család jutott 214.170 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlanhoz. Ide kívánkozik egy epizód a Szolnokon a felszabadulás után rendezett első május elseje ünnepségről. „A Kossuth téren tartották a népgyűlést - írja a Tiszavidék 1945. május 8-i száma - . Hajnalban ledöntötték Horthy István fel sem avatott szobrát; az öreg, koszorút elhelyező paraszt alakját meghagyták, de cédulát akasztottak a koszorú fölé s ráírták: "Ezt a koszorút meg a földosztó bizottságnak szánta az öreg Mihály bácsi". Szolnokon azonban az ipari üzemek termelésének megindítása volt a legfontosabb feladat. A Cukorgyár helyzetéről és életéről maradt fenn néhány, rendkívül jelentős dokumentum. 1945. április 24-én kelt az a levél, amelyben Polónyi Szűcs András Hegedűs Lajosnak - 1940-ig a gyár főmérnökének - számol be a Szolnokon történtekről: ..... mi is öt heti ostromot éltünk át és sok nehéz és meleg napokat éltünk, de meg volt az eredménye, mert sikerült együtt tartani a munkásságot, ... megkapaszkodva a rögbe, a dúló vihar ellenére is kitartottunk ott, ahová a sorsunk mint magyar embert állított. Én szeptember közepe táján Gönczöl, Fadgyas és Nagy Ágoston munkás társaimmal 410