Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

a szivattyútelepre akartak eljutni, így belefutottak a bombák záporába, amelyből élve« de szörnyű szenvedések árán jutottak ki. Ruhájuk letépve, sárban-vízben meghemperegve halálra rémülten ültek fel a mozdonyra és tolattak vissza Szolnokra, mivel a hídon az átjárás megszűnt." A repülők újra meg újra röplapokat is szórnak. Augusztus 27-én és 28-án gyűjtötték be Szolnokon a „VERJETEK KI A NÉMETET ÉS A NÉMETBARÁT HAZAÁRULÓKAT' feliratú röplapokat, amelyet a budapesti kir. büntetőtönényszék 1944. augusztus 5-én kelt B.I. 8527/2/1944. számú végzésével lefoglalni rendelt. Hátlapján a „Németország és szövetségesei a végleges megsemmisítő vereségnek néznek elébe ..." kezdetű szöveggel. „A magyar néphez! A magyar hadsereghez!" kezdetű kétoldalas röplapot szovjet repülők szórták le Szolnokon augusztus végén, szeptember elején. Részletesen ismerteti a kialakult hadihelyzetet: „... Németországot otthagyták szövetségesei. Olaszország után szakított vele Románia. Szakított vele Finnország. Hadat üzent neki eddigi szövetségese, Bulgária. Egyikük sem akar osztozni Németország sorsában. De Magyarországot urai továbbra is az örvény felé hurcolják ..." A szöveg további része ellenállásra szólítja fel a magyar katonaságot és a polgári lakosságot. A végén lévő magyar és orosz szöveg pedig átállásra szólítja fel a katonákat. A közölt dokumentumok, visszaemlékezések felvillantják Szolnok 1944-es nyarának vészterhes napjait, hónapjait. A szövegben többször szó esik arról, hogy a németek és a magyar parancsnokságok munkaszolgálatosokkal is végeztették a mentés és a temetés munkáját. A munkaszolgálatra idehurcoltak között volt a mártírhalált halt kiváló grafikus és festőművész, Ámos Imre is, aki végigszenvedve a légitámadások súlyos borzalmait, döbbenetes erejű vázlataiban, rajzaiban örökítette meg a vészterhes hónapokat. A „Szolnoki vázlatkönyv" kockás lapjai 1944. augusztus és szeptember hónapjaiban megtelnek ezekkel a sokszor szürrealista rajzokkal de a mélyen érző, sokat szenvedett művész szimbólumrendszerében az élet, a béke. a halhatatlanság úrrá lesz a pusztulás démona felett. Szolnoki Közélet IV. évf. 4. sz. 1984. december 19-23. p. ill. Emlékezetes napok in. 1944. szeptember 19. Ezen a napon bombázták az angolszász légierők Szolnokot utoljára, most is a pályaudvar került sorra, meg a MÁV műhely, amelynek a területét is szőnyegbombázás érte. Szerencsére itt emberéletben nem esett kár, mert a légiveszély jelzésekor egy tartalékmozdony a készenlétben álló teherkocsisort munkásokkal együtt kivontatta a tószegi vonal melletti Piroska vasúti megállóhely melletti kiserdőbe. A bombázások célpontja eddig is főleg a tiszai vasúti híd volt, amelyet szeptember 1-én, 3-án és 5-én is bombáztak, amelyek közül a szeptember 5-i volt a legsúlyosabb, amely meg is bénította rajta keresztül a vasúti közlekedést. De folytassuk a szemtanú Sz. Balogh István erről szóló feljegyzéseit: „...Szolnokot meg 397