Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

létesítsék. 3-szor: a színház létesítésének előmunkálataként a szükséges tervek, költségvetések, építési leírások, az épület helye meghatározandó, színpártoló egyesület létesítendő." A színpártoló egyesület rövidesen megalakult. Választmányi tagjai sorában a művésztelep részéről ott találjuk Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombory Lajos festőművészeket is. Rövidesen kitűnik, hogy a színházépület összköltsége kb. 170.000 koronát is elér, amelyből az állam először 60 ezer, később 100.000 koronát vállal, de tizenöt évi részletekben. Az építkezés megindításához pedig sürgősen szükség van a teljes összegre. Szolnok város adja a telket, azonkívül 20 ezer koronát. A többit gyűjtésből és kölcsönökből fedezik. Ennek törlesztéséül - miután az állam kikötötte, hogy „az évenként itt működő színészetnek a színházat ingyen, minden bérfizetés nélkül kell átengedni s jövedelem nem volt várható a bérleti díjakból arra gondoltak, hogy a tavaszi és őszi színházi idényen kívül mozielőadások céljára is használni fogják az épületet. Ily módon szereztek 60 ezer koronát 10 évi mozielőadás bérleti díjaként. Megindulhatott tehát az építkezés. Spigel Ferenc és Englerth Károly budapesti építészek tervei alapján 1911 áprilisában rakták le az új épület alapjait. Gyors iramban haladt az építkezés és 1912 tavaszán már készen is állt az épület, amelynek kőműves-, asztalos-, mázolómunkáit Bedé Antal szolnoki építész végezte, a villamos világítást pedig Láng és Patak szolnoki cég szerelte. A színházépület a kor jellegzetes stílusának, a szecessziónak jegyeit viselte. A korabeli vélemény leszögezi, hogy „jóleső érzéssel mutathatunk különösen a belső berendezés, az öltözők, páholyok, nézőterek elhelyezésénél a tervezés zsenialitására. Az előcsarnok tágas és minden igénynek megfelelő, a közlekedés könnyű és célszerű. A színház városunk népességéhez képest 800 látogatót fogadhat magába. Páholy 25, zsöllye és földszinten 305, az erkély székeken 272 ülőhely van; a többi látogató befogadására a tágas karzat és a földszint állóhelyei szolgálnak".

42 De tárgyilagosan megállapítják azt is, hogy a színház „külső díszítése szerény. valamint kívánatosabb lett volna magát az épületet is magasabb szintre és magasabb méretben emelni. Sajnos, hogy eme törekvéseknek meg az anyagi erő korlátoltsága szabott határt. Ami hiány itt mutatkozik, legkevésbé sem lehet a tervező építészek rovására írni. Számot kellett vetni úgy a tervezésnél, mint a kivitelnél eme korlátolt anyagi erővel, s feltenni a kérdést: szerényebb külsővel most a jelen időben akarjuk-e bírni a színházat, vagy annak megalkotását a jövő nemzedék számára tartani fenn. Szerencsére a hivatott tényezők az első kérdésre válaszoltak 'igen'-nel." „Korabeli levelezőlap azt mutatja, hogy külső homlokzata, ha szerény is, de egységes stílust tükröz, és a korabeli egyszerűbb szecessziós épületkülsők között sikeresnek mondható. 1911. áprilisában Mariházy Miklós színtársulata járt Szolnokon. A Velencei kalmárban Shylok szerepét Ivánfi Jenő alakította, aki mint vendég jött Mariházy Miklós színtársulatához." „1912. április 20-án került sor a szolnoki állandó színház ünnepélyes megnyitására. Erre az alkalomra Szép Ernő, a finom tollú fővárosi költő ünnepi prológust írt és olvasott fel. Érdemes közreadni ezt a kevéssé ismert költői megnyitót: ,,Körülnézünk itten álmélkodó szemmel, Milyen fényesség és együtt mennyi ember, Milyen ünnepi csönd, mily rendkívüli este, Új nagy ház, falai ragyogóra festve, Mennyezete ékes, bársonyos a párkány, Csillag ragyog, vagy maga a napsugár tán? Felzendült a villany kristály lombozatja, 42 Uo. 25. p. 338