Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Mit legelőbb kellett volna említenem, van-e szellemet mívelő helye? Kaszinó? Olvasóegylet? Ha magam itthon nem olvasnék, tán e neveket is elfeledtem volna itt. De még kávéháza sincsen. Igaz ugyan, a cukrásznál szoknak uraink - de ennek is csak kis része - megjelenni, hol egy tekeasztal és három lap is van, a szomszéd kis szobában pedig gyönyörűen űzik a kalabriászt... Uraim, szolnokiak! Jöjjünk össze, s állítsunk egy olvasóegyletet. Nem fog sokba kerülni; ne zárjuk ki a szegényebb sorsúakat sem. - Mibe kerülne, ha gyermekeinket egy kis faültetésbe is oktatnánk?... Hosszú a tél, a tavaszig sokat tehetnénk. Mozogjunk egy kissé! Csak akarat s emberi szeretet kell és megy minden..."

10 Újra meg újra megpróbálkozik Szolnok város tanácsa, hogy a számukra létszükségletet jelentő pusztákat és regálékat bérelhessék, s ezáltal pénzügyi bajaikon segítsenek, de hiába. 1856-ban az uralkodóhoz küldik el folyamodványukat. Ennek a kérvénynek hosszú volt az útja. Botár Imre kutatásai alapján tudjuk, hogy a cs. kir. megyefőnök-helyettes a hozzá leérkezett ügyiratot oly formán véleményezi, hogy nincs joga a városnak a kért dolgokra, de méltányos volna a pusztákat bérbe adni a városnak magasabb bérért, mint volt régebben. Az országos pénzügyigazgatóság, a budai helytartóság egyként elutasító állásponttal juttatta vissza az uralkodóhoz Szolnok város tanácsa folyamodványát. így az ügyben a döntés eleve elutasító lehetett: próbálkozhat a város az úrbéri törvényszéknél, vagy a vásárjogot illetően rendes bíróságnál.

11 Szolnok város tanácsa belátta, hogy hiába próbálkozik ősi jogainak érvényesítésével, „most már tovább pereskedni nem akart, a következő évben csakugyan a neki ajánlott egyesség útjára lépett, amit 1858. június l-jén kötöttek meg a szolnoki pénzügyigazgatóság képviselőivel. Összesen hét pontból áll, s az első kivételével a többi hat mind a kincstár igényeit elégítette ki.

12 Érdemes közölni részletesebben ezt az egyezséget, mert világosan kitűnik belőle. mennyire semmibe vették a város szorongatott helyzetét. Szolnok mezőváros közönsége a szolnoki határbeli birtokviszonyra nézve egyezséget kötött a kincstári uradalom nevében cs. kir. pénzügyi igazgatósággal 1858. június 6-án, melynek értelmében: „1. Átengedi a cs. kir. szolnoki pénzügyi igazgatóság a magas kincstári szolnoki uradalom nevében Szolnok mezőváros közönségének a jelen egyezség 5. és 6. pontjaiban kimondott megszorítások mellett az egész szolnoki határt a létező legelővel együtt. 2. A mezővárosi közönség kötelezi magát a határnak saját költségén eszközlendő fölméretésére, annak a telkes gazdák és házas zsellérek között leendő felosztására, valamint a kiváltságosoknak, jelesen a városi közönségnek az 1819. évi fölmérés szerint 80 (1300 négyszögöles) holdnyi telki állományát és ennek aránylagosan megfelelő s 1200 négyszögöles mértékű holdakban kiadandó legelői illetékkel... továbbá, noha az előbbi földterületben már az alább megnevezett kiváltságosak illetékei is bennfoglaltatnak, mégis a lelkésznek 1 1/2, a két iskolatanítóknak fejenként 1/2—1/2 és így összesen negyedfél, a két jegyzőnek 1/2-1/2 teleknek megfelelő törvényes négyszögöles mértékű holdakban kiadandó legelői illetőségekkel arány lagosan leendő ellátására, végre faiskola alakítására és a temető tágasbítására 10 holdaknak (1200 négyszögöles mértékű) a mostani temető hosszában a közös legelőből leendő kialakítására. 3. Eláll a közönség azon ezer pengőforintnyi követelésétől, melyet az uradalmi igazgatóság részéről 1855. évben célba vett, a mérnöknek szerződés szeges által 10 Uo. 11 Botár Imre i. m. 95. 12 Uo. 96. 325