Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

örökös tulajdonai lévén, ezek nélkül szinte lehetetlen másnak a regálé javadalmakat haszonbérbe venni. 4. A regálé-javadalmak haszonbérletével összekötve van a Tisza hídvám-szedési jog, mely eredetileg alólíit városi közönségnek örökös tulajdona lévén, kezdetben a városi közönség ezek előtt folyamodott, hogy az időben ezen jogot mint a város terhét vegye által, építtessen a Tiszán hidat, mert azon időben a városnak tehetségében nem állott hidat építtetni, mely folyamodására által is vétetett, és azon időtől fogva ezen okból és ily hűséges viszonyoknál fogva bírja haszonbérbe a regálékkal együtt 100 pfrt évi haszonbér fizetés mellett, mely hídnak napontai pallóztatásán különben is tetemes kiadása lévén a városnak, a földesuraság irányában oly hűségesen, mint eddig, egyes személy aligha kezelhetné. Ezen hídnak átadása idejekor a város levelestárában levő átadási okmányok szerint egyéb terhek és kötelezettségeken kívül saját részére világosan kikötötte, hogy valamint eddig, úgy ezek után is a hídon átmenm összes szolnoki lakosok egyáltalán véve kereskedésen kívül soha vámot fizetni nem fognak, mely körülmény volt tulajdoni jogunk igazolása mellett kegyes földesurunkkal hűséges viszonyainkat újabban erősíti. 5. A királyi kisebb haszonvételek közül alólírt városi közönségnek levelestárában a vásárjövedelem és helypénz szedési jogról dicsőén uralkodott Károly, Magyarország királyától 1729. évi július 7-én kelt eredeti királyi adománylevele lévén, melynek folytonos tulajdoni használatát e helyen legalázatosabban megemlítem jónak látta. Minden egyéb felhozható okok ezek mellett gyengék lennének, legmélyebb jobbágyi alázatossággal esedezünk, hogy ezeknek igazságos méltó figyelembevétele mellett a szolnoki kir. kisebb haszonvételeket a fentebb írt egyéb javadalmakkal együtt alólírt Szolnok város közönségénél továbbra is, hacsak legideiglenesebben is az úrbéri v. tagosítási pör befejezéséig a határozott árverés mellőzésével, folyamatban levő szerződés mellett, vagy azon kívül új egyesség és szerződés szerint kegyesen meghagyni méltóztassék. Szolnok, május 1-én 1852. Paulik Károly Szolnok városa polgármestere és Tanácsa."

4 A folyamodványt szükségesnek tartjuk teljes terjedelmében közreadni, mert jól rávilágít Szolnok város kétségbeejtően nehéz gazdasági helyzetére, de érzékelteti a városi gazdálkodás módszerét a feudalizmus korában is. Érthetővé válik a város vezetőinek igyekezete, mert azóta a város lakóinak száma megnövekedett, a szolnoki határ pedig éppoly szűk maradt. Hiába volt azonban a szolnokiak minden érve, mint azt Botár Imre írja: „A hatóságok ragaszkodtak azon kor elveihez, hogy mind a regálékat, mind a pusztákat nyilvános árverésen kell bérbe adni, mert célszerűbb, ha az egyén gazdálkodik, mint ha a köz."

5 Csak Alcsi puszta bérletét tudták a szolnoki polgárok és nem a város maga megszerezni. A város fejlődése 1850-ben megakadt, a közigazgatási központi szerepköre azonban megnőtt, mert újra megyeszékhellyé alakult. Szolnok lakossága erős növekedésnek indult. Köszönhető ez a vasút városfejlesztő hatásának. Nehéz helyzetben van az, aki részletesen meg akarja ismerni az önkényuralom évtizedének történetét Szolnokon, hiszen jegyzőkönyvet alig vezettek, a városnak iratanyaga nem maradt meg. így villantsunk fel Szolnok életéből részleteket, amelyet egy pesti lapnak küldött tudósítás tartalmaz: „...utaink a folytonosan lágy idő miatt oly rossz karban vannak, hogy egy napi út kell csak a szomszéd faluig is, és néhány 4 OL Kamarai Levéltár, Finanz Landes Direktion Oecon. fons 2. pos. 2263/1852. 5 Századok 1943. 89. Botár Imre: Szolnok agrártörténete a XIX. században. 323