Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szolnok város története I. Szerk.: Kaposvári Gyula-Mészáros Ferenc. Szolnok, 1975. 115-141. p. Szolnok települése, gazdasági és kulturális fejlődése 1850-1918-ig Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc győzelmes befejezését meghiúsította az a katonai erőfölény, amelyet a császári hadsereg és a segítségére érkezett cári csapatok jelentettek. Kegyetlen megtorlás következett. Az önkényuralom éveiben igazolnia kellett az embereknek a forradalmi időkben tanúsított magatartását. Sütő János megyefőnök 1850. december 30-án teszi meg egyik jelentését a pest-budai katonai kerület miniszteri biztosához a forradalomban részt vett egyénekről: „az adatok gyűjtése hosszabb időt igényelvén, üres jelentéssel Méltóságodat terhelni nem akartam. Most azonban kimerítő jelentésemet előterjeszteni sietek, mely szerint olyan, a forradalomban részt vett egyének, kik külföldre menekültek, onnan visszatértek volna, a kerületben egyáltalán nem létezik. E kerületben forradalmi egyén pedig három hiányzik, úgymint Almássy Pál, volt képviselőházi alelnök, Puky Miklós és Gorove István volt forradalmi kormánybiztos. Kiknek azonban e kerületbeli egyénekkel netán levő összeköttetésükről óvatos és szorgos utántudakozás dacára nem tudathatott ki semmi. Azok közül, akik eddigelé megkegyelmeztettek, kerületemben laknak s folytonos szemügy alatt tartva mostig legkisebb rendellenességet sem tanúsítottak: 1. Bogyó Sándor, volt csongrádi képviselő, ki folyvást a szolnoki járásban, Szelevényen levő jószágán egyszerűen s nyugodtan gazdálkodik. 2. Borbély Lajos, volt hevesi képviselő, ki tiszaroffi jószágán gazdálkodik, egyébiránt folytonosan betegeskedő, és különben is szelíd, csendes magaviseletű. 3. Elek Mihály, volt szabolcsi képviselő, néha a tiszafüredi járásban a Tiszaszőlősön levő jószágának kezelése végett megfordul, tartózkodási ideje alatt azonban csendes és békés jellemet tanúsít..."

1 Sorra következnek a megfigyelt személyek nevei és jellemzése, majd befejezésül az alábbiakat írják: „Van még e kerületben két, a forradalomban némikép részt vett egyéniség, úgymint Halassy Kázmér, volt élelmezési biztos és Gräfl József volt képviselő. Az első Szentiványon, a másik Kengyelen lakván, gazdálkodva kifogás alá legkevésbé sem eshető példás életmódot visznek. Tisztázási ügyük mibenléte iránt azonban tudomásom nincs."

2 S hogy milyen nyomasztó lehetett az élet Szolnokon is, mutatja az alábbi részlet, amely az önkényuralom szolnoki időszakából közöl adatokat Bonyhádi Imréről, az 1851-57-es évek cs. kir. főnökéről, aki Perczel Mór tábornok testvérbátyja volt, miatta cserélte el nevét birtokuk nevével. S aki „a szolnoki kaszinó szabályai közé tette, hogy politikáról beszélni tilos s a még fel nem jelentő is büntetést kap, a katonatiszt belépőt a játszó köteles dákójával megkínálni stb. ...akik a Bach-kormány uszályhordozóivá süllyedni nem akartak, nem szerette, s ahol csak lehetett, őket a kormány előtt gyanúsítgatta. Hogy gr. Szapáry Gyula, akkor tevékeny fiatalember, 1 OL Ofner Statthalterei Lokalen u. Matériáién 102/1851. 2 Uo. 321