Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Szövetség XIII. évf. 4. sz. 1988. április 5. p. ill. Nagy idők krónikája (2. rész) Egy strázsamester levele Jászalsószentgyörgyre Nincs helyünk arra, hogy részletesen ismertessük azokat a bravúros utakat, amelyeket a hazatérő Nádor-huszárok megtettek. De ki ne ismerné Jókai: Kőszívű ember fiai című regényét, amelyben mesteri tollal írja le az idegenben állomásozó katonáink hazaszökését? Mégis meg kell emlékeznünk egyik, a talán legvakmerőbb vállalkozásról, amelyet egy törökszentmiklósi születésű strázsamester vezet. Édesanyjának Jászalsószentgyörgyre írt leveléből ismerjük meg a szabadságharc honvédéinek igazi hősiességét és hazaszeretetét. A lúdtollal írt fakult írás ma is élő történelem: „Fridland am 1-ten November 848. Kedves szeretett Szülőm! Életem sorát röviden leírom ... amely egy kevéssé borzasztó. Miután kedves hazánk vérenkező állapotját hallván, mindenféle módokat használtam és elkövettem segítségére jönni, amely is mind sikertelenül megvettetett, s ennél fogva kénytelen voltam más módhoz nyúlni, az az, ha merem mondani, els/:ökni. Az öszve esküvés áll még 1 strázsa Mester, 8 káplár és 120 közemberbül, az indulatunk volt 28-án a múlt hónak. Marsomat vettem Burkus országnak, miután nagy fáradsággal Cseh országbul több zűrzavarok közt a Gránitzon bejutottam 1 napi földet tettünk a Burkusok közt - de már annyira elcsüggedtünk, hogy kenteiének voltunk magunkat quártélyba tenni, ahol is a Polgárság igen szívesen fogadott, mivel mind németh és a mi akaratunkon vágynak, - de egy akasztófára való pap bennünket elárult, azonnal az ott levő katonaságtól arredáltattunk. így tehát kedves Szülőm gondolhatja, hogy fogottak vagyunk, hanem dolgom igen jól mén máskülönben, enni innyi ugyan van elég, úgy gondolom, hogy talán siralom házba vagyok. És úgy gondolom, hogy az akasztófa a hátam megett van. csak a horogba kell akasztani, mivel nálunk Regimentnél Standrecht volt kihirdetve a sok szökés végett, miért már nagyobb része elszökött, így tehát semmi jót nem várhatunk, az egy reménységem, hogy talán a Polgári kar oltalma alá vész, a kik ugyan igyekesznek benne. Kedves Szülőm, most nincs egyéb mód, mint ezen levelet mutassa meg a Város elöljáróinak, hogy a magyar Minisztériumhoz folyamodjanak és a Berlini- és Frankfurti Nemzetőr kormányához felőlünk tudósítást és kérést nyújtsanak, hogy bennünket mint igazi haza szerető fiukat nem vissza a Német Törvény alá, hanem Magyarország felé Transferáljanak. Különben az akasztófa vár a nyakunkra. Kedves Szülőm! én magam személyére minden órában eljöhetnék oly alkalmatosság vagyon kezemben, de mit használ, ha a többi legénységet el nem hozhatom, a Hazának vélek nem használhatok, örökös átok a fejemen. Mint Comandásnak nem is illene, mivel öszve esküdtünk együtt élni és halni, nyerni vagy veszteni. Ennél fogva kérem a Ns Város elöljáróit, hogy azon pár lépést mellettünk megtenni ne terheltessenek csak Budára bejelenteni a dolgunkat ott, azután úgyis fogják tudni, hogy fognak rajtunk segíteni ... Ha az Isten szerentsésen haza segít. hogy szegény hazánknak segíthessünk minden fáradtság minden nyugtalanságot elfelejtünk, hanem kevés a reménység ... mert ... elveszett ... Ennélfogva kérem a Magyarokat az egész Bajtársaim nevében, hogy amit mellettünk tehetnek, segítsenek. 318
