Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

helyzetéről és Szolnok erődítéseiről is. Az osztrák védősereg Szolnokon és Abonyban viszont teljesen tájékozatlan volt a magyar csapatok készülődései, mozdulatai felől. így érthetjük meg Damjanich ügyes és vakmerő tervét, mely szerint Vécsey tábornok színlelt támadással Szanda felől magára vonja az osztrák védősereg figyelmét s ezalatt Damjanich hadosztálya Cibakháza tájékán átkel a Tiszán, és Vezseny, Tiszavárkony. Tószegen át csendben megközelíti Szolnokot. így is történt. 1849. március 5-én a reggeli órákban Damjanich hadosztályának sikerült majdnem észrevétlenül elérnie Szolnok déli szegélyét, és a köd leple alatt várakozott a támadásra. A Vécseyvel megbeszélt jeltadó ágyúlövés azonban késett, és a köd felszakadtával elszánt rohammal indult meg a támadás a régi vasútállomás ellen. Az osztrák tüzérséget olyan váratlanul érte a támadás, hogy a lövegeket a támadók ellen sem tudták fordítani, és így teljes felszerelésükkel fogságba estek. Ezt a csatajelenetet örökítette meg Chiovini Ferenc festőművész a szolnoki Damjanich János Múzeum helytörténeti kiállításán szereplő „A szolnoki csata" című képén. Ez a kép egyúttal rögzíti is a történeti hűségnek megfelelően a csata egyik fontos színhelyét. Innen a megrémült osztrák seregek a Tisza-híd, majd észak felé menekültek, és a Zagyván próbáltak átjutni, ladikon a Tabán fölött és a Vártól nég$

r kilométerre lévő Malomzugban lévő fahídon. Az eszeveszett pániktól összetorlódó kocsik azonban megakadályozták a menekülést, így több százan a megáradt Zagyván próbáltak keresztüljutni, de sikertelenül, mert az ár elragadta majd mindegyiket. 6. kép. Chiovini Ferenc rajza Damjanichról 311