Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

mindenütt nyomukban lévő huszáraink elől, akiknek 11 gyönyörű ágyút, s 13 lőporos szekeret hagytak martalékul. Még az attak múltával is lehetett látni a síkon szerteszét száguldó, néhány huszárt, űzve egypár kétségbeesve menekülő, fényes sisakú ellenséges lovast. De ezalatt mi is erősen dolgoztunk. Egyhuzamban mintegy

7 félórányira hajtottuk a gyalogságot, ki közül egy zászlóalj nem bátorkodott a mi csiklandozó szuronyainkkal szembefordulni, nekiment a Zagyvának; a folyamot akarta keresztülgázolni; azonban néhány kivételével mind a habok közt lelték sírjukat. A szolnokiak már tegnap estélig hétszázat fogtak ki, s mint halljuk sikerrel halásztak. Agyújuk 13 volt. Ebből csak kettőt vittek magukkal. Három 12 fontost, 1 egész lovasüteget, négy 6 fontost és 2 gyalog 6 fontost hagytak ott, mikor elszaladtak, s a 12 fontosak mindegyikébe felséges nyolc ló volt befogva, a lovas-ágyúkba 6-6 ló; lőporos szekeret egyet sem vittek el, tizenhármat foglaltunk el; császári társzekeret mindenféle ruhával és fegyverrel hatot. Azonfelül már a Zagyvából is 700 db fegyvert húztak ki, a csatatéren elhányt fegyverek több ötszáznál; a sáncokban elfogott négy század vadász pedig a legszebb stuccokat szolgáltatta kezünkbe. Embert szintén igen sokat vesztett az ellenség. A már említett Zagyvába fúlt egy zászlóalj, s a híd melletti sáncban elfogott, mintegy 500 vadászon kívül hányan estek el a csatában és a huszárok hányat vágtak le? A tisztek, a századok bagázsiáját mind elfogtuk, mintegy 150 szekérrel. Itt találták meg azt a drága zászló-szalagot, melyet egyik főhercegasszony sajátkezűleg hímzett. »A vitéz és magát több csatában kitüntetett - most azonban szörnyen megvert - Johan-dragunerek« zászlójára. Az arannyal és drágagyönggyel pazarul kivarrt zászlószalag mintegy negyedfél-rőf hosszú, mi légyen azonban két oldalára hímvarrással felírva, elfelejtettem. De a szekrényt magát, melybe pakolva van, 5.000 pengő-forintra becsülik, s azt mondják, hogy a szalag pedig 30.000 forintot érne. Este mindnyájan táborba szálltunk a város alatt, s víg tűz körül, kalandjaink elbeszélése mellett, pihentük a már több nap fáradalmait. Másnap az ott vigadozó tömegbe vegyültem, egyszerre mindenfelől nevemet kiáltják: »Emil! Büttner Emil! Keres valaki!« Tanyánkra sietve, látom, hogy egy tisztecske vár rám. És most. képzelje meglepetésem, édesanyám, mikor felismertem Károly unokabátyámat és örömömet, hogy Isten meghagyta érnem, amit már alig remény lettem, hogy annyi viszontagság és életveszély után mégis legalább egyet megláthattam atyámfiai közül! Hisz 8 hónapi hadjáratunk alatt legkisebb hírt sem hallottam hazulról! Károly aztán kieszközölte, hogy őt elkísérhessem a Tiszán túlra, tábomkba. hol új öröm és meglepetés várt: másik unokabátyámat, Tivadart is ott találtam. Ők már mind a ketten tisztek, noha, majd öt hónappal később álltak be, mint én, és én mégis csak a freiterségig vihettem fel. De ők a 17-ik zászlóaljban, a barsi tót fiúk közt, csinosan öltözött tisztecskék, míg én bár fiatalabb, de a csatákban lerongyollott. régibb katona vagyok a 9-ik zászlóaljban.. ... Most már szinte újjászülettem, mert újra támadt egy kis reményem, hogy a magyarok örök Istene még visszavezet valaha szerető körükbe. Emil." A szemtanú 9-ik zászlóaljbeli honvéd elbeszélése után az egyik zászlóaljparancsnok leírását figyeljük meg. Horváth Pál kapitány, a 19. zászlóalj parancsnokaként vett részt a szolnoki csatában, mint Damjanich egyik törzstisztje. Nemcsak zászlóaljának harcait írja le részletesen, hanem a csata egész menetét is.

17 17 Horváth Pál kézírásos visszaemlékezése Hild Viktor révén került a szolnoki múzeum adattárába. A szöveget rövidítve és átírva közlöm. A szerző nem tudott jól magyarul, és ezért a szövege németes stílusa, rossz szórendje miatt nehezen érthető. A kéziratban szereplő hadrendet és a szolnoki csata egyes mozzanatait vázlatrajzban is megörökítette. 293