Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

és ezzel megakadályozta, hogy Windischgraetz csapatai a szerbekkel egyesüljenek. A jelentős fegyvertényről a Közlönyben, a kormány hivatalos lapjában az első oldalon olvasható alábbi közlés reménységet keltett sok csüggedőben. „Perczel győzött! Perczel tábornoktól a honvédelmi bizottmányhoz a következő örvendetes tudósítás érkezett: Előhadam és oldalasított csapatom 22-kén fél kettőkor Szolnokot megközelítvén. azt a benlevő két lovas ezredből és 2 ütegből álló ellenség ellenállása daczára elfoglalták. A Tiszán innen Szolnok előtt az ellenség 1 század lovasságával a vizsgálatra elküldött huszárcsapat összeütközött: - közőle többet levágott és elfogott - azt megszalasztván Az ellenség ezután rövid ideig tartó ágyúzással vedé az előhadnak tiszáni átkelését, és észrevéve oldalosított csapataim közeledését, sietve kivonult Szolnokból, és az Abony felé fekvő vidéken csatarendbe kiállva, fogadta Szolnokban egyesült előhadam és oldalas csapataim lovasságának támadását. Több mint másfél órán át mindkét részről folytatott kemény tüzelés után a csatapiaczot elhagyni, és visszavonulni kényszerült, számos halottat hagyva maga után. A Würtemberg huszárok különösen kitüntették magukat. A nag}' köd okozta veszélyektőli aggodalomnak tulajdonítható egyedül, hogy a győzelmes nap nem adá kezünkbe az ellenség összes itteni erejét. Előhaladásom diadalmas megkezdése és az ellenség 2000 főből álló lovasságának alig 1300 főnyi lovasságom általi megveretése igényt ád a megkezdett hadjárat szerencsés jövendőjére."

13 Erről az ütközetről találunk értékes feljegyzéseket Mihálka Endre honvédaltiszt emlékiratában. Munkájában külön fejezetet szentel a Tisza melléki táborozás, a Szolnok körüli harcok leírásának. A fejezet elé még rövid verset is szerkesztett: ,,...Kiáradt a Tisza a partjára Isten hozzád rózsám nem sokára, Elmegyünk a Tisza mellé táborba, Ott küzdünk az ellenséggel harczolva." Az eseményeket azután így mondta el: „Budáról, ötödik, vagy hatodikán éjszaka, a már akkor gyalog járható lánczhídon, Pestre vonultunk, és onnét Cegléd, Abony és Szolnoknál át a Tiszán Törökszentmiklósra. Itt több napig tanyáztunk, s hadigyakorlatokra jártunk, innét Karcagra, hol szinte néhány nap szünetöltünk, s tovább Kenderesre, Kunhegyes és Kunszentmártonban táboroztunk, míg végre 1849. január 21-dikén Tiszabőhöz lett táborunk vezetve. Már a hónap elején bokánfelülérő hó esett, s folyvást kemény hideg volt; a Tisza oly erősen be volt fagyva, hogy Perczel az egész tábort, annak jegén szállította át Tiszabőnél, a Tisza jobb partjára. A mi z.aljunk, a Beregi század, német légió, s több sorezred béli z.aljakkal együtt voltunk elhelyezve; úgy szinte, az ágyuk is, megtöltve, melyeket a tüzérek égő kanóccal kísértek; a Miklós- és Sándor-huszárok, szinte a balszárnyon voltak elhelyezve; jobbra tőlük a császári s a Kóburg huszárok. 13 Közlöny, 1849. jan. 25. 1. 287