Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

fáradozásoktól keményen el fogja tiltani és őket oda fogja utasítani, hogy ismét felsőbb Heljekre is terjesztett panaszos előadásoknak végső elintézését, békességben és nyugalomban bevárják; nem használván pedig abbéli eltilalmazása. a nyughatatlan előkelő lázzítókat vason Megyebeli fogházunkban érdemlett büntetéseknek elvétele végett be fogja hozatni ..." Nincs helyünk arra, hogy részletesebben tárgyaljuk a jobbágymozgalom lefolyását, amely a sokszori tiltások és fenyegetések ellenére is lankadatlanul folyt a szabad költözés és később az örökváltság ügyében. A mozgalom végére a pontot Törökszentmiklóson is az 1848-49-ben kiharcolt jobbágyfelszabadítás tette. Szolnoki Közélet I. évf. 3. sz. 1981. október 15-17. p. ill. Dokumentumok Szolnok város történetéből Utazók, utasok Szolnokon a múlt század közepén Ritkán vesz tollat az ember a kezébe, hogy leírja lakóhelye vagy szülővárosa hétköznapjait, mindennapi életét. De ha kimozdul otthonról, mindent nagyobb érdeklődéssel figyel meg, s ha kis írói véna is buzog benne, akkor levelek, útinapló formájában be is számol a látottakról. Történeti forrásként is használhatók az ilyen megfigyelések, írott vagy nyomtatott anyagok, mert élettelibb ábrázolást adhatnak az ott szerzett benyomásaikról. A magyar történetírásban is használatosak a követjárások, távoli utakra eljáró kereskedők, egyetemre, főiskolára, külföldre jutott ifjak beszámolói, esetleg könyvei. Közülük is kiemelkedik a reformkori Magyarország legjobb angol ismerőjének munkája: „Magyarország és Erdély leírása társadalmi, politikai és gazdasági állapotukra való tekintettel". Az angol nyelven írt mű 1113 oldalon jelent meg először 1839-ben Londonban, s azóta német és újabb angol kiadások követték. Nemrégiben jelent meg a hatodik kiadás, de angolul. Az útikönyvek sorozatban magyarul is szívesen olvasnánk. írója John Paget. Életéről csak annyit, hogy magyarországi utazása során nemcsak forgatta a fontosabb hazai történelmi munkákat, hanem ami számunkra értékesebb, ismerte a reformkor számos kiválóságát, Széchenyit, Kossuthot. Wesselényit, s másokat. A velük folytatott beszélgetések hitelesebbé, reálisabbá teszik írói mondanivalóját. Nemcsak az idegen utazó tárgyilagossága, hanem a magyar nép életéhez való érzelmi kötődés is kiolvasható soraiból. Nem véletlen, hogy le is telepedett Erdélyben, és a szabadságharcban való közreműködése miatt külföldre kellett menekülnie. Szolnokra is eljutott alföldi útja során, mégpedig aratás idején. A görögdinnyéről magasztaló szavakat ír: „Egy emberfej nagyságú finom dinnyének az Alföldön két angol pence az ára. Nehéz volna elképzelni ilyen luxus gyümölcsöt a meleg klímán és különösen utazás közben a poros utakon. Némely magyar író a sors különös ajándékának tartja, hogy kárpótoljon az itteni rossz vizekért. A sárgadinnye finom itt. sőt olcsóbb a görögdinnyénél ... Az aratás most általános, s különösen feltűnő az 278