Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

De ez az Szokások üdéit el múlta, Midőn az Isten más módot mutata. Emberrel papirost hogy föl találtata, Kire hogy érdemek íratnék akarta. Üdővel Embernek nemcsak tisztelete Irattaték könyvben, hanem története Mind föl jegyeztetek még cselekedete, Tudva mindeneknél lenne széllyel szerte. Innend van az Bölcsek hogy megholván élnek, Innend jó lelkűek dicsiretet vesznek, Innend az Gonoszok gyalázatot nyernek, Kinek, kinek nyilván pontban zsoldot tesznek. Ebbűl származik ki az kivánt egygyesség Adásban, vevésben Emberi Szövetség, Roppant, alacsonyabb Helyeknek dücsősség, Kiket vezérele palástos békesség. Vidék Helységeknek ezen rendtartását Akarván követni hogy meg maradását Tsendességben Szolnok Várossá lakását Elől adná szentül, Magvának igy sorsát. Prothoculom Könyvet arra kés/Hete Cameralis Külső Szcmok rer. -te, Hogy dolgának lerux friss er. ^ezete Az maradékjának illő tisztelet Kiben az Igazság mit adna, el vegye Kitül az erősség el tiltná ne te^ye Ez könyvben lesz irva, kinek mint folyt ügye, Főbb Városnak dolga, és lakosok fngye. No de te is, légy bár akár ki, iratoi, Úgy vigyázz magadra, mint hogy rajzoltatol, Ellenkezést ebben ha kimutathatol Nem lészen egyesség noha munkáltat; Légyen az nagy Isten tellyes segítség^, Várassunk bal ügye nagy kéntelenséggel Ide ne írasson, hogy azt sörény seggel Jövendő ne lássa, mint napfényt bőséggel. Hanem mint ollyanok, kik voltak hasznára Lesznek még állni fog örökké javára, Észt kivánnya szivbűl ki soha kárára Nem volt Hazájának, ha nem oltalmára. Volt feő Nótáriussá, ki ezt egyben tette, Nyolcz esztendő béli midőn öszve szedte, Batha nevezetű, e könyvet hogy kezdte írni, mivel nem volt még ennek előtte.