Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

nyerte, és 1893-ban meg is épült a 45-ös telektömbben a katonai laktanya épületegyüttese - a 49. sz. térképen is látnató elrendezéssel - a 3 nagvobb. emeletes és a 6 földszintes épület, a 68-as gyalogezred szolnoki zászlóalja részére. A jelzett épületek még ma is állanak. Látjuk tehát, hogy a megyei kórház és a laktanya építkezése milyen szoros kapcsolatban volt egymással. Ma már látható, hogy a kórház járt rosszul, hiszen a déli iparterület megnövekedése, a sok új gyár környezetszennyezése alaposan megváltoztatta az egykori „csendes és nyugodt helyet". Ezért került kiírásra 1970-ben a Széchenyi városrész és a Zagyva közti - jó levegőjű - területre pályázat egy új megyei kórház létesítésére. Köztudott, hogy Szolnokon ÉK-DNy-i a leggyakoribb szélirány. Sajnos, itt nem részletezett okokból az új kórházegyüttes nem épült meg, s helyette két ütemben a régi helyén valósult meg nagyobb bővítés és korszerűsítés. A déli iparterületről és az indóháztól vezet a város belsejébe az egyik legforgalmasabb utca, amelyet éppen ezért legelőször köveztek ki Szolnokon. Összekötötte ugyanis a Tisza-parti pályaudvart, a hajóállomást a Molnár és a Fő utcán át a Tiszahíddal. Még 1851-ben készült el a kövezési munka a Kincstár költségén. Akkoriban Kő út volt a neve. Ennek az útnak a régi indóházhoz vezető szakaszán a forgalom akkor sem csökkent, amikor a mai helyére került át a vasútállomás, hiszen a teherpályaudvar továbbra is a régi helyén, a Tisza partján működött. Természetes, hogy a személyforgalom lebonyolítására az állomáshoz vezető Vasút (ma Baross) utca kövezésére is sort kerítettek. Ezt már a városi önkormányzat végeztette saját költségén annak fejében, hogy 1874-ben a Közmunka és Közlekedési Minisztériumtól engedélyt nyert a kövezetvám szedésére. Az ószolnoki pályaudvartól induló Temető utca - a hajóállomástól kezdve Templom utca - legértékesebb műemlékegyüttesét mutatja Fényes Adolf: Templomtér című impresszionista festménye (50. kép). A barokk ferences templom és rendház mellett jobbra a gimnázium épülete klasszicista stílusban s a századforduló népviseletét hordó asszonyok, férfiak - hangulatos városképét örökítette ránk a Szolnoki Művésztelep nagyhírű mestere. A hangulatos utca végén a Szapáry utcába betorkollás előtt - a város által ajándékozott Medve kocsma telkén Baumhorn Lipót terve szerint Vaskovits Antal ceglédi építőmester 1898. március l-jén kezdte meg és 1899. augusztus elején fejezte be az eklektikus stílusú zsinagóga építését, amely nemcsak tömeghatásában, hanem a mór elemeket tartalmazó részleteiben is figyelemre méltó, s meghatározó elemévé vált a Szapáry u. Tisza-parti végének. A fémvázas szerkezeteket hordozó kupolája a ferences templommal és az 1893-94-ben emelt neogót stílusú református templommal kialakult Szolnok Tiszaparti panorámájának új arculata. Már a zsinagóga avatásakor mondott beszédekben megfogalmazódott az a gondolat, hogy a három templom együttese a Tisza-parton azt hirdeti, hogy mindhárom vallás követői békésen élnek egymás mellett, és munkálkodnak a város felvirágoztatásáért. Az 51. kép már a megváltozott Szapáry utcát mutatja, a század elején készült szecessziós stílusú épületeivel. Az előtérben a kétemeletes szecessziós bérházzal szemben 1908 körül épült meg a Balogh Gyula földbirtokos által emeltetett magasföldszintes lakóház, amely jó példája a magyar szecessziónak, a népi gyökerekből átvett forma- és díszítőelemek használatának. A Lechner-féle stílus követői, Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti műépítészek - akiknek munkái a marosvásárhelyi városháza, kultúrpalota, múzeum és zeneiskola meg a nagyváradi vigadó - tervezték ezt a kis magánházat is. Az 1-3-1 ablakosztással tagolt épület főhomlokzatát két oromzatos falsík és közte az épület homloksíkján belül - díszes vasráccsal ellátott nyitott erkély teszi 257