Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

48. kép. A Fodor-féle Nemzeti Szálló az 1890-es évek közepén. Az alul lévő bálterem ma moziként szolgál, a jobbra látható kerthelyiség, a belső zárt udvar ma részben beépítve századforduló előtt meggyorsult kapitalista fejlődés sorra felcserélte ezeket az új stílus nagyobb vagy emeletes házaival. Az 1893-94-ben épült Nemzeti Szálló, még ma is leghatalmasabb épülettömbje a Szapáry utcának, érdemes tehát kissé részletesebben bemutatni (48. kép). Fodor Dániel vendéglős a református egyház értékes telkét, a rajta lévő kisebb imaházzal és lelkészlakkal együtt megvásárolta, hogy reprezentatív helyen a kor igényeit kielégítő szállodáját megépíthesse. Közbevetőleg a ref. egyház is jól járt az adásvétellel, mert ugyanabban az évben. 1893-ban megkezdődött a Tisza-parton, a gimnázium közelében a Sztéhló Zoltán műépítész tervei szerint az új, neogót stílusú templomnak építkezése. A kivitelezési munkálatokat Kocsis Lajos aradi műépítész irányította. Ugyancsak ő volt az építője a Steinhard és Lang, neves budapesti műépítészek tervezte Nemzeti Szállónak is. A századeleji levelezőlap nemcsak a reprezentatív főhomlokzatot mutatja, hanem megőrizte az impozáns belső részleteket is. „Az épület utcai frontja két-, udvari része egyemeletes. A földszinten balra van a 16 m utcai frontú és 22 m mélységű nagy étterem, szeparéjával, tágas konyhájával s egyéb mellékhelyiségeivel - írja a J. Nk. Szolnokmegyei Lapok 1894. szept. 2-i száma -, jobbra az étteremhez hasonló méretű impozáns kávéház -, úgy az étterem, mint a kávéház kinyitható előrészekkel, kupolás olvasótermével, játékszobáival. Ezek háta mögött van a 18 és fél m hosszú kupolás nagyterem, két páholy a körülfutó karzatával, nagy és csinos előcsarnoka a praktikus ruhatárával." Ki gondolná a fénykép bal alsó sarkában lévő reprezentatív bálteremről, hogy mekkora forgalma volt az akkori báli korszaknak. A város társadalmának minden rétege megfordult ott, pompásnál pompásabb kosztümökben, s talán - ahogy az öregek emlegették - a jellegzetes szolnoki népviseletbe öltözött leányok és legények ruházata volt a legpompázatosabb. A szolnoki parasztviseletben „Leányokon, menyecskéken zuhog a nehéz selyem fejük búbjától le a sarkukig - jegyezte fel dr. Vörös István, a Verseghy Gimnázium tanára. A férfiak finom fekete szövet vagy posztó ruháját ezüstgombok, selyem vitézkötés és asztrahán prém díszíti." 252