Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

6-6 öl, azaz 12 m távolságra. Azután következik 11 mederpillér 9 öl fesztávolsággal. ami 18 métert jelent, s közte van egy nagyobb hajózó nyílás 12 öles. azaz 24 méteres fesztavolságokkal. A szajoli oldalon a hullámtérben csak 4 egyszerűbb tartópillért találunk 6-6 öl, azaz 12 méteres fesztávolsággal. A vasúti hídon egy sínpár vezetett át, tehát egypályás híd volt. A megnyitásról adott tudósításban azt olvashattuk, hogy mindössze 8 esztendőre számították a híd élettartamát, de a Tiszának a gátak közti hullámterét és a medrét oly erős cölöpjármokra támaszkodó feszítőműves faszerkezetekkel hidalták át, és a vörösfenyő tartósságának is köszönhető, hogy három évtizedig volt ez a híd használatban. Csak 1889-ben cserélték át a 26. kép alsó részén látható vasszerkezetű hídra, amelynek már csak három mederpillére volt, faragott kövekből. 1858. október 21-én olvashatjuk a Vasárnapi Újságban, hogy „Az aradi vasút megnyitása... minden ünnepély nélkül megtörtént; Pest felé naponként csak egy vonat indul."

128 Az aradi vonal megnyitása Szolnok vasúti csomóponttá válásának kezdetét jelzi. Szolnokon a közlekedési ipar is helyet kapott a vasúti javítóműhely megnyitásával, amit kezdettől fogva ,,gyár"-nak tartott a szolnoki nép, és az ott dolgozó munkások „gyáristák" voltak. A 22. képen közölt térképen jól kivehető a fekvő, nagy E alakú műhelyépületek alaprajza. S hogy milyen volt a belső berendezése, arra a Magyar Hírlap 1860. február 18-i számában

129 találtam pontos és részletes választ: „A szolnoki vasúti gépgyár jelenleg a legnagyobb a Tiszavidéki Vasúttársulat egyéb hasonló gyárai között, melyben gőzmozdonyok, tenderek, személy- s málhakocsik kijavíttatnak, sőt egészen új kocsik is készíttetnek. Áll e gyártelep a régi indóház s a temető közelében - egy jelenben feltöltött, imént annyira nádas és mocsáros téren, hogy 1855-ben még ott vadkacsákat lőttek. - 1858-ban emelt két udvart körítő három épületből. A középső épületben van a tulajdonképpeni gyár, melynek számos kerekeit egy 18 lóerejű gőzgép hozza mozgásba, úgy mint a keréksimító, gyalu, esztergály-, csavarkészítő, lyukasztó-, metsző-, körfűrész-, festéktörő stb. gépeket, melyek összesen 60.000 forint értékben bécsi és gráczi gépgyárakból, emitt különösen Körössyéből kerültek ki. A nyugati épületszárnyban a kocsik, a keletiben a mozdonyok javíttatnak..." Ez utóbbi keleti szárny van meg még ma is. „A második nagyszerű gőzgépgyár Szolnokon az úgynevezett Első Magyar Szállító Társulat deszkafűrész gyára

130 ... Az ötven lóerejű gőzgép öt fűrészcsoportra - mindegyik csoportban a szerint, amint vastagabb vagy vékonyabb a deszka, 6-10 fűrész működik, úgy hogy egyszerre 50 szál deszka metszhetik, és három körfűrészre, mely a deszka szélét iszonyú sebességgel metszi, szorítja erejét. Évenként 6-700.000 szál deszka készül azon 30.000 derék fenyőszálból, melyet a társulat a kincstártól évenként szerződésszerűleg átvesz... A közelebb múlt év véghavában kezdett működni Weisz és Steiner gőzszeszgyára, mely kezdete óta naponként öt akó szeszt ad. Ez év folytán szándékozik fölállítani Korponai Mátyás polgártársunk a negyedik gőzgépművet, mely leszen Gőzmalom három kőre, egybekötve gőzfürdővel. A gépek Garret angol gyárában már megrendelvék." Szolnok város jegyzőkönyveiben is találunk ugyanebből az évből fontos adatokat a város iparára, közgazdasági viszonyaira:

131 „Magyarországnak ősi alkotmánya... visszaadatván., a minden osztályból nagy számban egybegyűlt lakosság közfelkiáltás által tiszteletbeli polgárnak, úgy Tisztújító Szék elnökének Halasy Kázmér úr 128 Vasárnapi Újság, 1858. 538. 129 Magyar Hírlap, 1860. febr. 18-ik számában a „Szolnoki gőzgépművek" c. cikk. 130 Uo. 131 Szolnok város jegyzőkönyve 1860. dec. 22. 223