Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

érdeklett kápolna építése elésegéllésére, egy vízimalmos gazdák közönségének általa eladatott s még ki nem fizetett hajónak 95 Rfbul [Rhénes forint] álló árát oda ajánlván; az érdeklett Summa a malmok számára, minthogy a közönséges malmos gazdák által s hasznokra tétetett, ezen vételt kiszámítván, hogy minden vízi malmos gazda egy malomtól 2 f 15 x-at az írt kápolna Cassájába be fizessen, végeztetett. Az építkezésnél számos mestert foglalkoztattak. 1823. okt. 31-én a tanácsi jegyzőkönyvbe azt jegyezték be, hogy „a várbeli újonnan épült kápolna mellett lévő lakóház eránt még sem a kőműves, sem az átsmesterrel nem lévén az alku megkötve; mellyért is Sindl Ferenc kőművesmesternek, az egész rajta lévő kőműves munkáért vakolást, meszelést ide értve 450 Rf Homályossy Ferenc átsmestemek pedig oly feltétellel igértessenek, hogy az átsmester úr a szükséges famateriálét adni, e felett két szobát a maga költségén ki padoltatni tartozzon^ mire is a nevezett mesterek reá állván, ez által improtokolláltatik.

,,2á A vártemplom berendezését, festését is munkába adják. 1824. szept. 4-én:™ „A várbeli kápolnában készítendő prédikálló székre és újj karokra még Gother István asztalos mesterrel az alku meg nem lévén téve; Az elsőért festés nélkül fog a város a mai nap állapított alku szerint nevezett mesternek 100, az utolsóknál párjáért, a város fájábul és deszkájábul 22 Rf-okat fizetni, a régi karszékeknek megigazításáért és öszveállításáért pedig a mestert conto szerint fogja kielégíteni." Aranyozó és festő is volt Szolnokon, kitűnik a tanácsi jegyzőkönyvekből. 1824. okt. 9.: „Bemutatván a helybeli Piktor Illés József a várbeli kápolna prédikálló székének és Sanctuáriumának bearanyozásáért és bemárványozásáért általa ki tett költségek jegyzékét; melly jegyzékben is foglalt 95 Rf-okból álló költségek részére egészben megajánltattak, úgy azonban, hogy az aranyozás gazdagon, tartósan és csinosan tétessen, valamint az egész márványozás és kifestés munka a legjobb ízlés szerint tétessen."

30 Az építés munkája mégiscsak végéhez ért, és 1824. október 31-én sor kerülhetett a vártemplom felszentelésére, amelyet most klasszicista műemlékként tartunk számon. Építője Homályossy Ferenc kamarai ácsmester. Homlokzatán nem szerkezeti adottságokból kialakított, hanem dekoratív timpanon, szélein vázákkal. A homlokzat fölé emelkedő torony 1919-ben elpusztult és 1922-ben épült újjá - sajnos nem klasszicista stílusban - megnövelt magassággal, tehát módosított arányokkal.

31 Az ünnepély lefolyásáról a városi jegyzőkönyvben találunk részletes beszámolót:

32 „Anno 1824. 31. 8bris. A várban épült új kápolnának felszentelése Nagyságos Nyéki Németh Sándor Cs. K. Gub. Tanácsos és Uradalmi Praefectus úr által a mai napra lévén elrendelve: Ezen a város történeteiben a legnevezetesebb helyet érdemlő Ünneplésnek illő szentelésére... a város által szinte ezen innep fényének nagyobbí27 Ua.: 37 p, N. 48. 28 Ua.: 108. p, N. 138. 29 Ua.: Prot. Opp. Szolnok, 1824. 184 p, N. 98. 30 Ua.: 191 p, N. 191. - Ide tartozó adatra bukkantam a Hist. Dom. II. k. 1839. évi bejegyzései közt: „Bécsi Mihály özvegye Elisabeth végakaratából 700 forintot hagyományozott a vártemplomra a szentély, a nagy oltár és a szószék kifestésére, amelyet július 19-től október 25-ig Bétsi Imre szolnoki festő végzett." („Sanctuarium est expietum, Ara maior cum cathedra pariter... in maiora ara est inaurata per Emericum Bétsi Szolnokiensem pictorem...") 31 Kaposvári Gyula-Smiedl Ferenc: Szolnok városképi és műemléki vizsgálata. Bp. 1951. 3. oldal. 32 Ua.: mint a 29. jegyzet: 193-198. old. N. 109. 175