Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
tos térképét. Egyetemi szakvizsgámhoz, Szolnok településföldrajzához kellett ez a finoman kidolgozott munka. A vászonra ragasztott alul-felül léccel szegélyezett összetekercselt térképben mindig otthagytam a pauszmásolatot hogy alkalomadtán továbbrajzoljam. De jött a katonai behívó, a pauszmásolat jegyzeteimmel együtt ott maradt a térképben... 1946 nyarának elején kerültem haza... folytatni akartam a munkát. Kerestem a félbehagyott térképet. A könyvtár siralmas állapotban volt, ablakai betörve, polcok sehol, minden a földön, szeméttel, csontokkal, ételmaradványokkal, emberi fekáliával keveredve... a kéziratos térképre a legszorgosabb kutatás után sem akadtam..." - Szolnok településtörténetének fontos dokumentuma volt. A vár épületeinek bontása tovább folytatódott. Az egykori török mecsetből átalakított vártemplom került sorra. Falai repedezni kezdtek, s a lakosság szűknek is tartotta. Tervezték a nagyobbítását vagy újnak az építését. Mivel egy jelentős műemléki templom sorsáról van szó, kövessük végig az épület sorsát. Németh Sándor kamarai prefektus 1811. október 18-i leveléből 18 idézünk: „Kedves, drága Bíró Uram! A mi a Vár béli templomot illeti, én már megtettem a Felséges Kamarának a Relatiómat iránta, hogy tudniillik a Sax feő Director Úr által vizsgáltasson meg, és hogy nem új Templom építessék meg, olly formán, hogy a belső falak meg maradjanak a Sanctuariummal edjütt, mivel illy formán, mind a Város Kívánsága tellyesíttetni fog, —többnyire pedig a mostani Templomnak reformatiója nem fog annyiba kerülni, mind ha a Váron kívül Új Templomot kellene építeni: arrítl tehát édes Bíró Uram semmit se aggódjon, hogy vagy a Váron kívül új Templom építtődjön. vagy pedig hogy a Barátoktól el-vétetődjön az Adminisztrációja a Plébániának, erre én soha reá nem fogok állani, és tudom, hogy a Felséges Kamara sem fog mást kívánni. ... a Püspök Urak pedig nem örömest építenek vagy fundálnak ottan, a hol nem tartoznak... Bíró Uram tehát tsak hallgasson, ezekről ne szóilyon, ...én már tudom mit kíván Bíró Uram, és nagyobb része a népnek, de ha nem tudnám is, még is másképp nem gondolkozhatnék..." Szükséges volt a levélből a fentiek idézése, mert kitűnik belőle, hogy még alít a középkori templom szentélye, amelyet a törökök mecset hozzáépítésével bővítettek, s ennek a belseje is olyan állapotban volt még. hogy a fenntartása, illetve megőrzése lehetséges lett volna. A História Domus II. kötetében az 1811. december 1-i bejegyzés 19 szerint mikor a prefektus megnézte a vártemplomot, „amelynek a Tiszára néző oldalfala leomlását lehetett várni (cujus paries Tibiscum respiciens ruinam spirabat), már új templom építéséről és a váron kívül, az Immaculata szobor környékére való elhelyezéséről (jam de nova Ecclesia aedificanda et extra Praesidum ad statuam Immaculata conceptions transferanda ac ibidem aedificanda) kezdtek szólni ... mégis a praefecíus javaslatára úgy határoztak, hogy a templom a várban maradjon és restauráltassék, ... Tunkli Ferenc az ácsok magistere oszlopokkal megerősítette a boltozatot..." 1812. november 4-én Németh Sándor kamarai prefektus újból megnézte a vártemplomot és megígérte, hogy ugyanazon a helyen restaurálják és megtoldják öt öllel a terv és sokak kívánsága szerint... 20 Vélemények, ellenvélemények csaptak össze az építés elképzeléseiről. 1813. március 10-én: „Idejött Ekler Imre Navigationis Geomeíra primarius a Magas Kamara által kiküldetvén a vártemplom megvizsgálására, aki... végül megígérte, mindent elkövet, hogy... a Senatus óhajának eleget tegyen, a templomot azon a helyen javítsák ki a második terv szerint, amelyet a Praefecíus megbízásából az ácsmester készített 18 A szolnoki volt Ferences Rendház irataiból: Numerus currens: 1742. A Damjanich Múzeum gyűjteményében. 19 História Domus, Tomus II. 33. 20 Ua.: 35. 173
