Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szálaknak leszállításával Szegedre, és Zemplényben le mehet, ugyan Szál fáknak ki vontatásához és azoknak rakásban való hempergetéséhöz magát alkalmaztathatna; jövevények számára némely Személyek kenyér sütéseket és főzéseket practica Kán [teljesítvén], azokat el adhattyák; kormányosoknak vissza menetele Debrecenig, az mi szegény lakosunknak arra módgya és értéke vagyon, fizetésért szokott meg történni és onnant vissza térvén, újabban Sóónak ide hozását pénzért teheti..." Mondanivalójukat azzal fejezik be: ,,Mi szabadosoknak tartyuk magunkat, minthogy mindenkor contractualiter [szerződés szerint] tractáltattunk [számoltattunk] és Árendában éltünk..." A leírást tegyük teljesebbé néhány számadattal, amely főleg a birtokállomány megoszlásáról és az állattartásról szól. Ezeket az úriszéki tárgyalás részére készítették 1769. március 11-én Szolnok város vezetői;

108 egészítsük ki egy magyarázattal: egy jobbágytelek Szolnokon kb. 22 magyar holdat jelent: A jobbágytelkek száma 455 egésztelkes jobbágy 63 féltelkes jobbágy 88 negyedtelkes jobbágy 205 nyolcadtelkes jobbágy 99 házas zsellér, kevés földdel 81 hazátlan zsellér, föld nélkül 133 Szolnokon van úrbéres háztartás 688 mesteremberek száma 85 adóztatott ház 534 igásökör jobbágyoknál 919 hámos ló jobbágyoknál 901 fejős tehén jobbágyoknál 704 heverő marha jobbágyoknál 703 ménesbeli ló jobbágyoknál 145 juh jobbágyoknál 3282 sertés jobbágyoknál 327 szőlőskertek száma 370 jobbágyföld kisholdakban 3038 ezekbe vetett vetőmag (mérőben) 7861 kenderföld 335 A statisztikai adatok elemzése nem tartozik ugyan szorosan a célkitűzésünkhöz. de néhány következtetést mégis célszerű levonnunk. Ha az igásökör számát egybevetjük a megművelendő jobbágyföld területével, elegendőnek látszik a számuk. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy az ökröket nemcsak szántásra és általában földművelésre használták, hanem velük vontatták ki a Tiszából a súlyos fenyőszálakat, hogy partra húzva, feldolgozhassák. Az állatállományból egyedül a sertésszám mutatkozik feltűnően kevésnek. Ennek oka a határ fátlansága, az erdő hiánya. Akkoriban a sertéshizlalás makkoltatással történt, Szolnok határában pedig tölgyes nem volt, erdő is alig, - mint azt Szolnok város elöljárói panaszolták is. A szőlőt is hiányolták az 1769-es válaszaikban. Ez azonban rövidesen megoldódott, mert 1775-ben Szandán kezdtek szőlőt telepíteni a Keglevich gróftól bérelt birtokon. Ismét visszakanyarodunk a kéziratos térképekhez. Precíz hadmérnöki munka az a finoman kidolgozott térkép is, amely a szolnoki vár nyugati felét, a kamaravárost 108 Heves Megyei Levéltár: ua. 151