Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

tott centrumai között további differenciálódás játszódott és játszódik le. Az utóbbi évtizedekben jobban megfigyelhetővé vált a központok hierarchizálódása, mely az egyes centrumokhoz tartozó vonzáskör­zetek alakulásában is nyomon követhető. Az elemzés nyomán kitűnik, Heves az egyedüli centrum, ahol a ,,város-falu" jellegű kapcsolatok alakulása lényegében több, mint hat-nyolc évtizede közel azonos területi vonzást eredményez. Ti­szafürednél már jelentősebb a változás, hisz a dél-borsodi kapcsolatok erőteljes lazulása, továbbá a dél-hevesi települések vonzáskörzeten kívül kerülése együtt járt a Kunhegyes rovására történő terjeszkedéssel, illetve Poroszló erőteljesebb vonzáskörzetbe integrálásával. A leglátványosabb változások Mezőcsát — Tiszaújváros — Polgár térségében következtek be. Mezőcsát ma is rendelkezik bizonyos vá­rosi funkciókkal, központi szerepköre azonban a korábbiakhoz képest visszafejlődik. Ez részben összefüggésben áll a járásszékhely rang megszűnésével, részben pedig a viharos gyorsasággal kiemelkedő Ti­szaújváros központi szerepkörének megerősödésével. Tiszaújváros közelében Polgár településhálózati rangja is többször változott. Kunhegyest a különféle településhálózat-fejlesztési tervek az utóbbi két-három évtizedben rendszeresen mellőzték. Ennek ellenére ezek a vizsgálatok is bizonyították, hogy az egykori járásszékhely a telepü­léshálózatban a kijelölt szintnél magasabb szerepkört tölt be: való­jában a „várost" jelenti 4-6 falu számára. 5. A vizsgált centrumok központi szerepkörének alakulásával összefüggésben megváltozott az aktív keresők foglalkozás szerinti összetétele is (27. ábra). Az 1920-as, 1930-as években szélsőségesen agrár jellegű, szerényebb ipari és szolgáltatási szerepkörű települések voltak a Közép-Tiszavidék centrumai. Heves, Mezőcsát és Tiszafüred foglalkoztatási szerkezetében azonban 15—19% körüli arányt jelent a tercier szektor. Ez a korabeli kisvárosok országos jellemzőinek is megfelelő mutató. Kunhegyes és Kunmadaras értékei ettől kissé elmaradnak, Abádszalók, Poroszló és Polgár pedig a mezőny végén helyezkedik el, Tiszaszederkény pedig tipikus falusias település. Hat évtized múltán, 1990-re a helyzet gyökeresen megváltozott. Egyrészt a foglalkozási szerkezet alapján a centrumok között nagyobb lett a különbség. Abádszalókon, Kunmadarason és Poroszlón 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom