Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

A viszonylag egynemű, erőteljesen mezőgazdasági karakterű terület érintett vármegyei testületei azonban kevés figyelmet szenteltek a további tervezett vicinálisok ügyének. A helyi újságokban gyakorta sürgetően megfogalmazott térségi érdekek így csak a vasúti előmunkálati engedély megszerzését, igen gyakori meghosszabbítását, legjobb esetben a közigazgatási bejárás lebonyolítását tudták elérni 1914-ig. Új vasútvonal csak az 1950-es években a tiszapalkonyai nagyberuházás idején épült. Jellemző ugyanakkor, hogy a vasútvonalak által nem kellően feltárt uradalmakból keskenynyomtávú vonalak épültek (pl. Sarud—Pusztahídvég—Poroszló, Tiszanána—Dinnyéshát—Kisköre, Fegyvernek—Tiszabő, Heves körül 2 vasútvonal). Ezeket 1945 után mind megszüntették. Tény, hogy a XX. század első évtizedére mai formájában kiépült közép-tiszavidéki vasúthálózat csak részben segítette elő a térség településeinek egymás közötti kapcsolatteremtését. Jellemző, hogy a vizsgált térségben 1925-ben mindössze 22 településnek volt vasútállomása. A Tiszafüredi járás 9 települése közül csak kettőnek, a Mezőcsáti járásban 23-ból hatnak, a Hevesi járásban 14 faluból négynek, a kunhegyesi székhelyű járásban 5 faluból kettőnek volt vasúti kapcsolata a járásszékhellyel. A terület településeinek 2/3-a tehát továbbra is nélkülözte a vasúti közlekedés nyújtotta előnyöket. Természetes, hogy ilyen körülmények között a XX. század közepéig a Közép-Tiszavidék településeinek lakossága elsősorban szekérrel vagy gyalog közlekedett. A modern, kövezett közúthálózat kiépítése csak évtizedek múltán követte a vasútépítést (4. ábra). A Közép-Tiszavidék közúthálózata a térség E-i és D-i peremén futó Budapest—Gyöngyös—Miskolc, illetve a Budapest—Szolnok—Kisújszállás—Karcag—Debrecen főközlekedési utakhoz kapcsolódott. 1925-ig azonban még igen kevés a kövezett műút térségünkben. Heves megyében a legfontosabb a Jászberény—Jászapáti felől érkező, Heves—Dormánd—Füzesabony, illetve a Dormánd—Besenyőtelek—Poroszló—Tiszafüred közötti műút. Ezekhez Hevesen és Tiszafüreden 3—3, Besenyőtelken és Poroszlón 1—1 kőút kapcsolódott. Dél-Borsodban a legfontosabb vármegyei műút az Ároktő—Mezőcsát—Miskolc útvonal. Ebből Mezőcsáttól Gelej—Mezőkeresztes, továbbá Tiszakeszi irányában indultak műutak. Jász-Nagykun-Szolnok 47