Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

van, s ez a hetilap a vidék problémáival is foglalkozik. Ez a kisváros ugyanakkor társadalmi-politikai szerveződési központ is. Választókerületi székhely, társas összejövetelek színhelye. Egyesületeinek vidéki tagjai is vannak: az egyleti bálok a környék megfelelő társadalmi státuszú lakóit is vonzzák. Ezeken a helyeken már a vándorszínházak is tartanak előadásokat. A szerző külön kiemeli, hogy a polgárosodás kezdetén ez az a településkategória, ahol már lehetőség nyílik a nők politikai-társadalmi aktivizálódására is (pl. nőegyletek alakulnak). Az egyesületek szerveződésében pedig megjelenik a lakóhely (települérész) és foglalkozás szerinti szegregáció. Mindezek a problémák vizsgált térségünkben, a Közép-Tiszavidéken is jelentkeznek a XIX. századbaa A központhálózat alakulására, a központi funkciók gyarapodására azonban ebben az időszakban mégis az állami beavatkozásnak, a kiépülő polgári közigazgatásnak volt a legnagyobb hatása. Ezek a döntések még a közlekedésföldrajzi helyzet előnyeit is differenciáltan hasznosították. A XIX. század második felében Heves, Mezőcsát és Tiszafüred járásszékhely lett. Az igazgatási funkcióhoz kötődő intézmények megtelepedése az 1870-es évek végén kezdődött, de nem egy esetben sokáig elhúzódott. Kunhegyes és Tiszaabád—Tiszaszalók között viszont ellentmondásos helyzet alakult ki. Kunhegyes ugyanis az 1870-es években rendezett tanácsú várossá vált, egyetlenként a térség mezővárosai közül (KOLOSY L. 1933). Erről a jogállásról viszont 1893-ban önként lemondott. Röviddel ezután járásszékhely lett, közben azonban a járásbíróságot az egyesített Abádszalókra helyezték. Ötödik járásszékhelyként több mint fél évszázaddal később Polgár is középfokú közigazgatási szerepkörre tett szert. Jellemző, hogy a vármegyék kihelyezett területi hivatalaként létrejövő intézményt (főszolgabírói hivatal) olyan települések fogadták be, amelyek egyéb igazgatási, bírósági, pénzügyigazgatási és rendészeti intézmények megtelepedését is lehetővé tették. A fenti intézményeket befogadó járásszékhelyek többsége így már a XIX. század végére igen fontos igazgatási szerepkörrel rendelkezett. Nem véletlen, hogy járási székhely rang a korabeli politikai és publicisztikai megnyilvánulásokban már igen fontos hivatkozási alap volt egy-egy állami, önkormányzati vagy magán építkezés forrásainak előteremtésekor. A több, járási területi illetékességű intézményt is befogadó, teljes 21