Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

3. A Közép-Tiszavidék centrumainak fejlődését befolyásoló központi (állami) beavatkozás szerepe a XX. század második felétől még hangsúlyosabb lett. A járásszékhelyek száma 1950 után Polgárral ötre emelkedett. Településhálózati rangjuk kezdetben egyre fontosabb lett, mert a centralizált, totális politikai rendszer sok intézményt és szervezetet rendelt a járásszékhelyszintű településekhez. A járásszékhelyek nem csak az államosított vagy szövetkezeti tulajdonba kényszerített kiskereskedelem és szolgáltatás szervezeti-üzemi centrumai lettek, hanem a középfokú oktatási-kulturális és egészségügyi intézmények telepítésének legalsó, méltányolt célpontjai is. 1965 és 1970 között Kunhegyes és Polgár elvesztette járásszékhely rangját, az 197 l-es OTK pedig radikális beavatkozást jelentett a központállomány hierarchizáiódásának lassú folyamatába. A koncepció a Közép-Tiszavidéken 3 középfokú központot jelölt ki. A két régi járási centrumot, Hevest és Tiszafüredet, valamint a „zöldmezős" iparosítás eredményeként megépített, Tiszaszederkényből Leninvárossá fejlődő új várost. Az Országos Településhálózat- fejlesztési Koncepció szerint Heves vonzáskörzetéhez 47 269, Leninváros vonzáskörzetéhez 56 618, Tiszafüred vonzáskörzetéhez 57 046 lakos tartozott. Részben a tiszafüredi középfokú vonzáskörzet nagy kiterjedésével magyarázható, hogy Abádszalók „részleges középfokú központ" besorolást kapott. Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció tehát a térségben 3—4 középfokú központ fejlesztésével számolt. Itt is a középfokú központok egyenletes területi elhelyezkedéséből indult ki a terv: ez téves elgondolásnak bizonyult. A „kijelölt" centrumok ugyanis nem tudták maradéktalanul betölteni a számukra tervezett térellátó szerepkört. Tiszafüred OTK-szerinti vonzáskörzetének egy részén Kunhegyes, Tiszújváros elgondolt vonzáskörzetében pedig Mezőcsát és Polgár is vonzásközpont maradt. Abádszalók részleges középfokú központi szerepköre viszont nem igazolódott. A tervezett 3—(4) központ helyett 6 kistérségi centrum létezik térségünkben az 1990-es évek elején (tulajdonképpen a várossá nyilvánítás is ezt igazolja). 4. Több korábbi elemzés után ez a vizsgálat is azt bizonyítja, hogy a településhálózat-fejlesztési elgondolások legutóbbi évtizedeinek kisebb-nagyobb fordulatai ellenére a Közép-Tiszavidék kiválasz159