Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

VI. Következtetések 1. Áttekintésünk nyomán láthatjuk, hogy a Közép-Tiszavidék csaknem egy átlagos megyényi, vizsgált területe a település-állomány funkcióját tekintve sem homogén térség. A korábbi történeti, statisztikai vagy településföldrajzi elemzések kevés említést tettek a KözépTiszavidék centrumairól, jóllehet a mezővárosi fejlődés a XIX. század előtt is érintette ezt a területet. Az elemzésbe bevont 9 centrumból 7 település a XIX. század elejére mezőváros, illetve vásártartási joggal bíró település lett. Nem tipikus és főleg nem egynemű ez a mezővárosi csoport. Kunhegyes és Kunmadaras a területi autonómiával rendelkező, privilegizált Jászkun Kerület peremterületén fekszik. Heves, Mezőcsát, Poroszló és Tiszafüred nagy határával ugyan kiemelkedett a környező települések közül, alföldi összevetésben azonban inkább a „kismezővárosok" mezőnyébe tartozott. Polgár viszont vármegyén belüli speciális jogállásával („separta porta", NYAKAS M. 1974), illetve a Közép-Tiszavidéken egyedülállóan óriási kiterjedésű határával tűnt ki. Ezek a mezővárosok elsősorban az önkormányzatiságban megtestesülő kollektív jogok, továbbá a nagyobb földterület által biztosított eredményesebb (intenzívebb?) földhasznosítás révén váltak ki környezetükből. Jellemző azonban az is, hogy mindegyik mezőváros egyúttal valamilyen mértékben eltérő talaj féleségek, földhasznosítási formák határán és/vagy folyami átkslőhelyek mellett alakult ki. A társadalmi-gazdasági fejlődésben meglévő belső energiák így a földrajzi helyzet előnyeit is kamatoztatták. Ezek a mezővárosok már a XIX. század első felében is eltérő szerepet játszottak a korabeli településhálózatban. E kisebb mező156