Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

red, Tiszaújváros) 1991-ben 68700 szakorvosi munkaórát teljesítettek. Tehát a szakorvosi ellátás majdnem felét (43,6%-ot) más központok (Mezőkövesd, Eger, Gyöngyös, Debrecen, Miskolc, Balmazújváros, Hajdúnánás, Karcag, Törökszentmiklós, Szolnok) rendelőintézetei biztosítják. 4. A középfokú oktatási intézmények vonzáskörzete Közismert, hogy a középfokú oktatási intézmények eléggé kusza, egymást átfedő és kiegészítő vonzáskörzet-rendszert hoznak létre az ország egész területén. A vonzásterületek zártsága tehát legkevésbé a középfokú oktatási intézmények területi kapcsolataira érvényes, s ez így van a Közép-Tiszavidéken is. A középfokú oktatási intézményekben tanulók 1000 lakosra jutó száma alapján a Közép-Tiszavidék centrumai a szerényebb jelentőségű ,,iskolavárosok" mezőnyébe tartoznak. Ez természetesen egyáltalán nem véletlen, hisz ezen funkció intézményei az esetek többségében nem nagy múltra tekintenek vissza. Heves, Kunhegyes, Tiszafüred és nyilvánvalóan Tiszaújváros esetében is az utóbbi másfélkét évtizedben a szerepkör rohamos erősödésének lehetünk szemtanúi. A négy középfokú oktatási centrumban ugyanis a legutóbbi évtizedekben a gimnázium mellett szakközépiskola, illetve néhány esetben (pl. Kunhegyesen, Tiszaújvárosban) kimondottan nagy létszámú (350—450 fős) szakmunkásképző intézet is létesült. így a középfokú oktatási intézményekben tanulók 1000 lakosra jutó száma több centrumban 35—39%-kal emelkedett 1975 és 1991 között. Kunhegyes mutatói azonban évtizedek óta kiugróan magasak (az igen magas létszámú szakmunkásképző intézet létének köszönhetően). Ebből a szempontból Kunhegyes Jász-Nagykun-Szolnok megye középfokú oktatási központjainak élmezőnyébe tartozik (VADÁSZ I. 1988) (28. táblázat). 131