Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

központokba irányuló kapcsolatfajták számának összegzését tette lehetővé, az egyes kapcsolatok intenzitásának pontos megállapítására ma már alig van lehetőség (a polgári iskolák vonzásintenzitásának meghatározása kivételével). A rendelkezésünkre álló anyag alapján azonban sokféle (49—54-féle) kapcsolatfajta elkülönítésére nyílott lehetőség. Mint korábban láthattuk, összesen 8 funkciócsoportban sikerült településközi kapcsolatokat feltárni. Az köz- és szakigazgatási, hatósági funkciócsoport 10, az ellátó-feldolgozó funkció 12, a piacikiskereskedelmi funkció 13, a kisipari szolgáltatás 10—15, az oktatási-kulturális funkciócsoport 2, az egészségügyi intézmények ugyancsak 2-féle településközi, alapvetően ,,város-vidék" jellegű kapcsolat kialakulását eredményezték a Közép-Tiszavidék vizsgált térségében az 1920-as és az 1930-as években. A korabeli vonzásviszonyokra jellemző a kapcsolatteremtések összetételének alakulása is. A köz- és szakigazgatási, hatósági tényező jelentős súlyát ugyanis a szolgáltatási kapcsolatok aránya is eléri. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok lehetséges száma együttesen azonban a fentiek kapcsolatszámát felülmúlja. A kulturális-oktatási és az egészségügyi kapcsolatok aránya viszont szerény. Mindez természetesen csak a kapcsolatteremtések lehetséges számára vonatkozik, mivel a települések közötti tényleges vonzásviszonyok az optimálistól eltérően alakulnak. A Közép-Tiszavidék településeinek a magasabb szerepkörű központokba irányuló kapcsolatait elemezve ugyanis megállapíthatjuk, hogy itt az átlagos kapcsolatteremtési mutató 23,85 kapcsolatféle/település. Tehát a lehetséges kapcsolatteremtéseknek csak mintegy fele realizálódik. Ez részben a központok viszonylagos fejletlenségére, részben pedig a településekből kiinduló kapcsolatoknak a lehetségestől, „optimálistól" való elmaradására utal. De magyarázata lehet a központi funkciók területi szóródása is, főleg a gazdasági élet, a kereskedelem és a szolgáltatás területén. Ezt jelzi egyébként az átlagos kapcsolatteremtési mutató összetétele is. Az átlagos kapcsolatteremtések 36%-át (8,60 kapcsolatféle) a köz- és szakigazgatási, hatósági, 31,5%-át (7,52 kapcsolatféle) a gazdasági-kereskedelmi, 22,3%-át (5,32 kapcsolatféle) a szolgáltatási, 6,2%-át az egészségügyi, 4%-át pedig az oktatási-kulturális kapcsolatok alkotják a Közép-Tiszavidéken. Vagyis 110