Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

gyarapodó hivatásos truppok számára. Franciaországban Molière, Corneille, Racine darabjait játssza a már új épületbe költözött Comédie Française, sőt a felvilágosodás eszméit hangoztató szerzők, Voltaire, Diderot, Beaumarchais már le is szorítják őket a színpadokról. Német területen Lessing hatására erőre kap a nemzeti színjátszás, s hamarosan őt is felváltja az új csillag: Schiller „Haramiák" című világhírű darabjával. Hasonló fellendülésnek indul a bécsi színházi élet is, Dániában színházakat avatnak, Svédországában 1640-től kezdve állandó színház működik, s alig valamivel később már anyanyelven játszanak a színészek. Olaszországban pedig megkezdi termékeny munkáját Goldoni, megteremti az eredeti olasz vígjátékot, amelynek bőségesen van bemutatásra alkalmas helye is: egyedül Velencében 16 színház épül ez idő tájt. Mindez a pezsgés nem szorul és nem is szorítható országhatárok közé. Nyugat-Európa országaiból rendszeresen indulnak vándorútra a különféle összeállítású és színvonalat képviselő truppok kelet felé, közülük többen észt földre is eljutnak. A krónikák szerint az elsők egyike Jakob Wigandt marionettszínháza, amely 1630-ban tart előadásokat Tallinnban. Az ezt követő adat 1665-ből való, mikor is egy akkoriban Németországban népszerű darabot ad elő egy vándortársulat, I. Riszt: „A békét szomjazó Germania" című darabját. A század végéig jelentős a Tallinnba érkező kölföldi színi egyletek száma, s fellépésük helye a város tulajdonát képező barakképület, amelynek bérét jótékony célú, ingyenes előadásokkal egyenlítették ki. A vendég együttesek változást idéztek elő a helyi, ekkor még továbbra is iskolai keretek között működő színjátszában is. Részben nekik köszönhető, hogy a latin nyelvűségről áttértek a német színpadi beszédre, másrészt ott látható változást eredményező hatásuk, hogy 1665—1666-ban egy helybeli tánctanár, H. MOOS növendékivei zenés-táncos előadást mutat be, ami ugyancsak kétségtelen jele a színpadi produkciók elvilágiasodásának.

103 Az északi háború, amely Oroszország és Svédország között folyt, s melynek egyik célpontja és egyben hadszíntere is az észt föld volt, egy időre, egészen a 18. század közepéig megbénította a színházi életet A békekötés után azonban Oroszország megerősítette kapcsolatait Nyugat-Európával, s mivel Estland ekkor a kötés szerint Oroszország részévé vált, ezek az új kapcsolatok messzemenően befolyásolták történelmének menetét, kultúráját. Megmutatkozott ez a színház sorsának alakulásában is. A békekötés utáni Oroszországban nagy ütemű kulturális fejlődés indult meg I. Péter és II. Katalin uralkodása idején. Az orosz fővárosba mind tengeren, mind szárazföldi utakon áramlottak a kíváncsi érdeklődők, akik egyben a nyugati eszmék, a kultúra követei, terjesztői is voltak.

104 A színházművészet sok kiemelkedő mestere is felkereste Pétervárt, ám útja legtöbb esetben Tallinnon, az egyik legjelentősebb közbeeső 103 Uo. 104 A Szovjetunió története. A legrégibb időktől a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. Első rész. Bp. 1980. 97