Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

előkészítő munkálatokba, járták a vidéki kórusokat, meghallgatták, segítették, javították munkájukat.

80 Hatalmas munka ez, de szereplők és szervezők is nagyszerűen értik, tudják már feladataikat, ismerik tennivalójukat. S ez nem is lehet másképpen, hiszen több mint száz éves gyakorlatuk van már ezen a téren. Az ötéves dalünnepek, a hároméves kórusfesztiválok, a táncünnepségek, a külön rendezett gyermekprogramok az előkészítésekkel, előválogatásokkal, s magukkal a hallatlanul lelkesítő többnapos találkozókkal lényegében azt eredményezik, hogy szinte az egész észtség állandó kontaktusban van egymással. Mégpedig éppen a legerősebb érzelmi-tudati szférán, a művészeten keresztül, úgy, hogy az élményt mindenki jelenlévőként, résztvevőként éli meg. S miután mind a dalok, mind a táncok, mind a résztvevők viselete szigorúan a folklórra épül, a paraszti kultúra hagyományaiból táplálkozik, valójában minden, nemcsak a jelenlévőket, de a tömegkommunikáció révén százezreket megmozgató fesztivál, dalos és táncos találkozó az észt nép identitásának hatalmas, rendszeres és közösen átélt ünnepe. 80 Interjú TIIU KORV-val. Kézirat. DMHA ÉA: 19—75.GUSTAV ERNESAKS (1908—1993) 88