Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

biztosított a birtokosoknak arra, hogy annyit foglaljanak el a parasztok által használt földekből, amennyit akarnak. „Továbbá — írja Hunfalvy — azt is kimondá az 1819-ki törvény, hogy valamennyi földbirtok az uraké lévén, a parasztok pedig szabadokká válván, ezek és amazok közt szabad szerződésnek van helye; nincs is arra szükség, hogy a törvény határozza meg a bérletet, a régi korlátozásoknak épen a szolgaságnak lévén következései. A felszabadítás tehát valóban legnagyobb ínségbe ejté a parasztokat, mert őket, kik kénytelenek valának bérbe venni földeket a birtokosoktól, ezek irányában semmi törvény nem ótalmazta többé. A félszeg szabadelvüség nagy előnyt lát vala ugyan abban, hogy a paraszt nem tartozik többel a birtokosnak, mint a mire szerződés által lekötelezte magát, s hogy a szerződés lejártával neki ép olyan szabadsága van a szerződést megvagy meg nem újítani, mint a földesúrnak: igazán pedig a 18—19-ki felszabadítás úgy, a mint történt, a tehetetlen parasztot védelem nélkül a birtokosnak önkénye alá veté."

40 A falusi földek jogállapotának ez a változása elsősorban a település képének megváltozását eredményezte. Eltekintve attól, hogy a régi települési kép alapvető vonásai megmaradtak, ebben az időben kezdődhetett el a falusi tanyák széttagolódása. Nem minden faluban élő gazda volt abban a helyzetben, hogy a régi földekből kapjon darabokat, s így a család egy része kénytelen volt kivinni épületeit az újonnan osztott majorsági földekre, távolra a falutól. Ennek következtében a régi települési mag szétrombolódott, a falu megritkult, kialakultak a faluszélek. Megjelent egy csomó új, magánosan álló tanya. A régi falu szétrombolódásának folyamatát egy másik jelenség is kísérte. Korábban magában a faluban, vagy a falu környékén (falu szélén) éltek a zsellérek. Később azok a földek, amelyeket a zsellérek foglaltak el, az új tanyákhoz tartozó területeken helyezkedtek el. Ezzel természetesen gyakran nem értettek egyet sem a föld tulajdonosai, sem a tanyák vásárlói. Ezért a földbirtokosok sok zsellérnek olyan faluszéli földeket osztottak, amelyek mocsarasak voltak, vagy tele voltak bozóttal, irtásföldek, vagy szüzföldek kategóriájába tartoztak. A növekvő földnélküliség miatt sok törpebirtokos kénytelen volt kiköltözni, ugyanúgy mint a tönkrement parasztok. így a 19. század végén sok új zsellér település keletkezett. Ezek a falvak a későbbiekben a bérmunka erőtartalékát képezték. Különösen sok zsellérfalu keletkezett azokon a helyeken, ahol valamiféle előzménye volt már egy-egy iparágnak, vagy a halászatnak, erdei vagy szezonmunkának, amely ezeknek az embereknek a megélhetési alapját jelentette. Különböztek a tanyáktól és a földesúri majorok által meghatározott településektől azok a kisebb méretű épületegyüttesek, amelyeket a kapitalizmus fejlődésével a vasútállomások, templomok, kocsmák, illetve a legfontosabb útvonalak mentén emeltek. Ezeken a helyeken a kisebb városi háztípusok mellett gyapjúfésülők, gyapjúfonó „gyárak" és épületeik is megtalálhatók. 40 HUNFALVY P. 1871. 1. 137—138. 37