Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

említett sora épp a szemlélete miatt válhatott jelentőssé, és segített a feldolgozásban. A szovjet korszakban megjelent összefoglaló munkákat ilyen kritikai alapállással használtam. Mind az átfogóbb, mind a kultúra egyes területeit megrajzoló kép megírásánál. Ezek közül elsőnek kell említenem az Észtország háromkötetes történetét, amit egy törénész munkaközösség állított össze. Dacára, hogy az új és legújabb korban az arányok az Észtországban alig jelentős munkásmozgalom javára billennek el és a két világháború közötti időszakot negatívan ábrázolják, kultúrhistóriai adatok szempontjából mégis használható. Fontos források voltak azok a várostörténeti munkák, amelyek a települések történetét, műemlékeit, egyes korszakait ismertették, sokszor idegenforgalmi céllal is. Az egyes intézmények történelmével (egyetem, múzeumok, színházak, építészet stb.) foglalkozó kiadványok a monográfiáktól a kisebb ismertetőkig legfontosabb forrásaim közé tartoztak. Ez a három forrástípus (átfogó munkák, várostörténetek és intézménytörténetek) adataiban és megállapításaiban egymással összevetve már eleve kiszűrt bizonyos tendenciózus beállítást, hiszen más-más céllal írták őket. így ezeket forgatva egy adatgazdag kép bontakozhatott ki. Más szempontból voltak jelentősek a néprajzi munkák, művészeti kiadványok, monográfiák, albumok. A népi kultúra és a magas kultúra összefüggéseit ezen keresztül közvetlenül tanulmányozhattam. Ebből a szempontból jelentős MANN1NEN kézikönyve, a tartui Nemzeti Múzeum évkönyv sorozata, és az észt művészettörténet három összefoglaló kötete, a tallinni múzeum katalógus sorozatai, az egyes művészekről szóló monográfiák, s a művészeti ágak átfogó történeti (bőrművesség, ötvösművészet stb.) a dalos találkozókra megjelentetett képes kiadványok és lemezsorozatok. Hogy Észtország speciális fejlődését megérthessem, haszonnal forgattam azokat a munkákat, amelyek a Baltikumra vonatkoznak általában. Mint már jeleztem, a többi balti állammal ez a dolgozat nem kívánt foglalkozni, mégis e térségben Észtország helyzetének kijelölésénél nem kerülhető meg. A Balti és a Finn Néprajzi Atlasz, Arató Endre, Niederhauser Emil, a tízkötetes Szovjetunió története vonatkozó részei és a Nagy Szovjet Enciklopédia megfelelő részei a „Skandinavskij" Sbornik sorozat egymással szembesítve és kellő kritikával használva ugyancsak segítettek. Ez a szerteágazó, egészen különnemű irodalom, ahol egy nagymonográfia adatai nem biztos, hogy olyan súllyal esnek latba, mint egy kiállítás katalógusa, egész könyvtárat tesz ki a Damjanich Múzeumban. Következésképp hivatkozni is lehetetlen, mert ez a jegyzetapparátust óriási mértékben felduzzasztaná. Munkám során ezért csak a legfontosabb adatokat hivatkozom meg jegyzetszerűen. Ha csak erre az irodalomra támaszkodtam volna, akkor nagy munkával egy olvasmányok alapján készült kötetet tehetnék az asztalra. Ezen azonban — úgy érzem — túlléptem. S éppen a források heterogén jellege miatt. Többször volt alkalmam arra, hogy Észtországban hosszabb ideig tartózkodjak. A könyvtárak jellege, a munkák tendenciózussága miatt nagy szükségét 20