Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

alakulását. Hangsúlyozza, hogy művelői hogyan formálják tudatosan polgárivá saját paraszti kultúrájuk folklór és tárgyi anyagát, a népdalok alapján klasszikus muzsikát, a Kalevipoeg öseposzukból indulva irodalmat, költészetet teremtve, a népi díszítőművészettel, tárgyalkotó művészettel pedig az iparművészetet, képzőművészetet termékenyítve. Néhány évtized alatt a szellemi és tárgyi népi kultúra teljesen beépül a polgári művészeti területekre, s nem egy téren nemzetközi hírnevet szerez. Ez az átalakulás nem kis mértékben a 19. század óta kontinuus észt értelmiség tudatos munkájának köszönhető. Ebben a történeti folyamatban kétségtelenül nagy szerepe van az egyéniségeknek is. Az értelmiség a nemzetté válás folyamatában nem csupán társadalmi réteg, hanem határozott arcélű személyekből is áll, akik a közösségre erős hatást gyakoroltak, csaknem úgy, mint ahogy egy faluközösségben meghatározó, szokásokat befolyásoló tényező lehet egy pap vagy tanító. Szinte a mai napig sorolható, melyik műveltségi területen kik azok, akik folyamatossággal és igen erős hatással formálták és vigyázták az észt nemzeti kultúrát. A paraszti kultúra szellemi és tárgyi hagyományait tudatosan gyűjtötték, őrizték, a kutatás és a további kutathatóság módszereit európai szintre emelték. Az első generációs értelmiség az eszményeket kereső következő számára a hiányzó történelmi hősöket pótló példaképpé lett. F. R. KREUTZWALD, F. R. FAEHLMANN munkássága már a fiatalabb nemzedék szemében egy mítosszal rendelkező hivatkozási lehetőség is. Ugyanilyen mítosza lesz majd annak a generációnak, akik az ő munkájukra támaszkodnak, s így egymást követően erősödik az az összekötő belső lánc, amely a népi kultúrában gyökerezik, s amelynek kohézióját ugyancsak a népi kultúra tradicionális kutatása biztosítja. Ezt kívántam illusztrálni esettanulmányokként a kórusmozgalom, színház, a képzőművészet, iparművészet valamint a filmművészet időszakokhoz kapcsolódó és részletezőbb bemutatásával. Az észt értelmiség valós értékekre építette mozgalmát. Olyan paraszti kultúrára, amely az egész észt nép tulajdona és alávetettségében egyedüli megtartója volt és amely az alávetett társadalmi helyzetben évszázadokon át kiállta a próbát, bizonyos életminőséget szavatolva. Belső erők és értékek megsokszorozása, az észt kultúra önmagában vett sajátos minősége mondernizálálása és európaivá tétele volt a cél. Az észt nép kereste rokonait, értelmisége tisztában volt azzal, hogy nem szigetelődhet el. A finnugor népek egyre szélesedő kutatása, a balti népekkel tudatos kapcsolatépítés szintén jellemző mozgalmukra. Jóllehet főként a svédeknek, németeknek és oroszoknak köszönhetik anakronisztikusán sokáig tartó etnikai alávetettségüket, ez nem járt együtt e népek kulturális értékeinek elvetésével. Sőt, éppenséggel gyümölcsöző kapcsolatokat is kiépítettek velük." 25 KÁLMÁN Béla szíves közlése szerint a polgári államban az ország területén élű valamennyi nemzet gyerekei saját nyelven tanulhattak, érettségizhettek. Ariste professzor, aki az észt földön lakók mindegyikének beszélte a nyelvét, szinte szimbóluma volt ennek a toleráns magatartástípusnak: éveken át ö volt az érettségi elnök a lett, litván, orosz, német, svéd, izraelita iskolákban. De az egyetemi hallgatók is nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül alakították meg a maguk diákköreit, kulturális egyesületeit. 18