Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
említett irányjelző „Élet a citadellában" (1947) után 1955-ben az újjáalakult és már játékfilmeket is gyártó tallinni stúdióban A. MANDRÖKIN elkészítette első színes filmjét, a „Mikor beköszönt az este"-t (1955), majd egymást követték azok a művészi szempontból alig értékelhető, lényegében házi feladatnak tekint- hető filmek, amelyeknek fő témája a régi és az új életszemlélet egymással való szembenállása, ütköztetése volt. Ezt a sematikus időszakot a filmesek arra igyekeztek felhasználni, hogy részben megtanulják a filmkészítést, részben pedig elsajátítsák és a stúdióban honossá tegyék a lehető legkorszerűbb technikát. Ők is úgy jártak el, mint az ekkor alkotni kényszerülő grafikusok: ha gyárakbakolhozokba kellett rajzolóbrigádot küldeni, a megadott témákat (olvasztárok, kombájnosok, sztahanovista portrék) olyan technikai tökéllyel oldották meg, ami az őket követők számára alapkövetelmény lett, s amikor tematikailag nyithattak, az egész középgeneráció azonnal a nemzetközi grafikusok színvonalán jelentkezett. 2 " A filmesek is hasonló kényszerhelyzetben voltak, muszályból csináltak erényt. 1958-ban például ugyancsak A. MÄNDÖKRFN elkészítette az első szélesvásznú filmet, a ,,Sorhajókapitány"-t, s az egy évvel később J. KUN és K. KIISK rendezte „Pajkos fordulatok című vígjátékot a szerzők úgy dolgozták át, hogy az a Szovjetunióban vetített első panorámafilmként kerül a közönség elé „Veszélyes fordulatok"-ra átváltoztatott címmel. A technikai újdonságokra fogékony új rendezőgárda is rendelkezésre állt. Ők a Szovjetunió Állami Filmintézetében és a Lunacsarszkij Színházművészeti Intézetben végezve az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején kapcsolódtak bele a filmkészítésbe és lettek az elkövetkezendő évek észt filmgyártásának meghatározó alakjai. (J. MÜÜR, L. LAIUS, V. KÄSPER, K. KIISK, G. KROMANOV, A. KRUUSEMENT.) Azon kívül ugyanis, hogy éppen munkába állásuk után indult meg egy sematikus gondolkodástól távolodó, kulturális enyhülési folyamat, ami sablonoktól eltérő, szájbarágós alkotásoktól mentesebb műveket inspirált, az új alkotó gárda friss szemlélete is a kifinomultabb pszichológiai megközelítésre, az árnyaltabb, filmesebb megoldásokkal dolgozó alkotásokra késztetett. így születtek meg 1962-ben az A. HINT írásából forgatott „Jégzajlás" (1962; rendező K. KIISK), az ugyancsak K. KIISK által készített „Visszapillantás az úton" (1963), az L. LAIUS alkotás az „Estétől reggelig" (1962) vagy a felülről igényelt, „hagyományos" (antifasiszta) „Őrület" (1968; rendező K. KIISK), a hasonló alapállású ugyancsak KIISK-munka, „A halál árát a halottaktól kérdezd" (1977), melyek közül az utóbbi, illetve az A. HINT-adaptáció az össz-szövetségi, illetve a balti filmesek seregszemléin megérdemelt díjazásban részesült. 212 Említetük már, hogy a régi tradícióként — a film észtországi megjelenésétől kezdve — az alkotók szinte kötelezően együtt dolgoztak más művészeti ágak meghatározó egyéniségeivel. Elsősorban a kompozitorokkal kapcsolatban esett 211 SZABÓ István: The beautiful sheets of the baltic countries. In: Interpress graphic. 86/2. 38—45. P 212 J. RUUS: Motion pictures ... i. m. 360. p. 172
