Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

fotósorozata, amely nagyjából egyidejűen készül a képzőművészet területén jeleskedő Karl von KÜGELGEN, Gustav HIPPIUS, Ernst SCHLICHTINK vagy Karl von NEFF észt embertípusokat, városokat, népviseletet megörökítő rajzaival („Estland és Livland viseletének albuma"), 1867-ben általános elismerést vált ki, s Moszkvában „Nagy Ezüst Éremmel" jutalmazzák.

188 Hogy milyen szoros a kapcsolat a különféle kultúrterületek művelői között, azt jól mutatja az első számon tartott észt fotóriporternek, R. SACHKER-nek a munkásága, aki 1869ben nyit műtermet Tartuban és nevét azzal írja be az észt kultúra történetébe, hogy megörökíti az észt nemzeti mozgalom irányítóit és az egyes kiemelkedő kulturális és politikai eseményeket. A fényképezés népszerűségét az 1890-től rendszeresen megrendezett fotókiállítások is igazolják. A nemzetközi kiállításokon elnyert díjak — B. LAIUS berlini „Nagy Aranyérme" például 1891—1892-ben — és nem a hivatásosak rendkívüli érdeklődése a fotózás iránt (1892-ben amatőr fotósok bemutatóját rendezik meg), — azt eredményezi, hogy 1895-ben megalakul „Észtország Amatőr Fotósainak Társasága". A századfordulón a Jakob HURT kezdeményezte újult erővel fellángoló nagy néprajzi gyűjtőkampány szerves részének kell tekintenünk H. KRISTIN és H. TIIDER fényképészek népművészeti fotóit, melyekkel nemcsak hihetetlen értéket mentettek meg az utókor számára, de egy új fotós nemzedék útját is előkészítették. Azokét, akik majd a polgári észt állam idején (1927—1930) rendszeresen összevetik alkotásaikat a finn kollégáikéval, amely hagyományt később, 1967-től ismét felújítanak.

189 Nemcsak történeti adatok igazolják a fényképezés szokásainak általános elterjedését és ismeretét a század végi, század eleji Észtországban. Fr. TUGLAS ennek a korszaknak emléket éllító dokumentum hitelességű remekművében, „A Kis Illimar"-ban egy eszmélő gyermek gondolatait, tapasztalatait bemutatva írja, hogy: „...A gondolatai összekuszálódtak, s a szeme új tárgyak után kutatott. A fakult fényképek a falon nagyon különös embereket ábrázoltak: úgy ültek, mintha karót nyeltek volna, a kezük meg mintha le lett volna két oldalt szögezve, a szájukat pedig görcsösen összeszorították. A fényképész nyilván igen megrémítette őket."

190 A fényképezés népszerűsége kitűnő talajt teremtett a másik nagy technikai szenzáció, az Edison-féle kinematoscop észtföldi térhódításához. Edison 1877-ben bemutatott találmányát Tallinnban már 1882-ben egy tíz tekercs film levetítéséből álló program keretében láthatta a közönség. A „tableaux vivants" („élő képek") találmány megjelenése és észtországi bemutatkozása között tehát mindössze öt esztendő telt el. Az első vetítést 1897 őszén tartották Tallinnban. Ez egy francia cég produkciója volt, amit dán, német és orosz filmek követtek. Ezek a filmek némafilmek voltak, nagyon rövid, primitív és naiv tartalmú, burleszk elemekre építő tekercsek. Néhány perces szórakozást, kikapcsolódást jelentettek a piacozó 188 B. BERNSTEIN: Èstonskaâ grafika. Moszkva, é. n. 9. p. 189 K. TEDER: i.m. 330—331. p. 190 Fr, TUGLAS: A kis Illimar. ford.: Bereczki Gábor. Budapest, 1971. 103—104. p. 159