Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

szovjet-észt korszak iparművészetéfiek legidősebb tagjai: ADAMSON-ERIC, a nemzetközi kiállítások sokszoros kitüntetettje, Edgar KUUSIK, Edgar VELBRI és August VOLBERG belsőépítészek, Valii ELLER és Aino ALAMAA keramikusok, Max ROOSMAA az üvegmetszés specialistája, Mari ADAMSON textilművész, és Ede KURREL ötvös.

183 A társaságoknak nemcsak szervező, illetve művészettörténeti szerepük volt. A népi művészeti hagyományokat is sokkal tágabban értelmezték, mint a háziipari iskolák. Tagjaik úgy vélték, ha az alkotó művész Я észt származású, bármit csinál is, az — nemzeti hovatartozása Mari ADAMSON: miatt — már észt, azaz nemzeti Tallinn (faliszőnyeg, gobelin, 1956) is. Ez a koncepció jól megfért a külföldi stílusok utánzásával, bizonyos elemek formális átvételével. így a külföldi stílusok átvételének gyakorlata — mégha nem is mindig a legszerencsésebb módon — de állandóan frissítette, korszerűsítette az észt iparművészeiét. 1945 januárjában a Szovjet-Észt Művészek Szövetsége részeként megalakult a legnépesebb csoport, az iparművészek szekciója. Ezzel egyidejűen a Szovjetunió Művészeti Alapja észt köztársasági részlege mellett megszervezték a Művészeti Kombinátot, ahol már az 50-es évekre kialakultak a textil, a dekoratív horgoló, bőrmegmunkáló, porcelán-, üveg-, és kerámiafestő, dekorációs, famegmunkáló, festészeti és szobrászati műhelyek. Ebben az időben az iparművészeti ágak közül vezető helyen a dekorativ horgolás és bőrművészet állt, amelyben jelentőset alkotott ADAMSON-ERIC, Mari ADAMSON, és Paul LUHTEIN. A hivatalos képzés eléggé későn indult, főként a már említett háziipari társaságok fogták össze az alkotókat, s tartottak fenn különféle műhelyeket. A díszítőművészet ágazatait az 1914-ben alapított Állami Művészeti Iparintézet fogta össze. 1938-tól közép-és felső fokú szintűre osztották a képzést, Állami Képző és Iparművészeti Intézet-néven. Ez 1940-ben Jaan KOORT Felsőfokú Művészeti Intézet néven szervezőŰÖtt újjá, amely a szovjetkorszak elején Tallinn! Állami 183 H. KUMA. 1962. 153