Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Ez a művészet számára kedvező atmoszféra nem volt hosszú életű. A lívóniai háború, majd az azt követő reformáció nemigen segítette a művészetek fejlődését. Az ikonromboló mozgalom során, amely a reformációt követte, a késő középkor sok értékes művészi alkotása pusztult el. Ugyanakkor ez az új, humanista, reneszánsz művészet nehezen kapott lábra. Hosszú ideig az iparművészet volt a vezető ágazat. Csak a 17. század második felében lett népszerűbb a festészet. Ekkor alapították a jelesebb városi polgárok és testületek a portrégalériáikat. A korszak legismertebb festője Ernst LONDICER volt.

164 Észtország művészeti életében az új fellendülés időszaka a 18. század vége és a 19. század eleje, vagyis a klasszicizmus időszaka. Kedvező hatású volt a Tartui Egyetemen 1803-ban megnyílt rajziskola, amelynek vezetője Karl August SENFF portretista tájképfestő, a Drezdai Művészeti Akadémia növendéke volt. SENFF kitűnően ismerte a sokszorosító eljárásokat, fel tudta kelteni tanítványai érdeklődését a különféle metszési eljárások iránt. Ennek köszönhetően a tartui iskola több neveltje vált ezen a téren professzionistává, akik gyümölcsözően dolgoztak mind az eredeti rajzok, mind a sokszorosított grafika területén. Portréikban, tájaikban, városképeikben, zsánereikben jelentős történeti —kultúrtörténeti —, mütörténeti érdeklődés mutatkozik. Sok illusztráció készült köreikben többek között orosz szerzők: Puskin, Zsukovszkij, Krilov műveihez. S bár feltételezhetően a tartui rajziskola növendékei között észt származásúak is tanultak, mégis ebben a korszakban a művészek elsősorban a balti németség Michel SITTOW: Szent György (festett faszobor, 1520 körül) 164 I. SZOLOMYKOVA (föszerk.): Eesti Kunst I—II. 1975, 1977. 129